mekklátja Creative Commons License 1999.02.16 0 0 72
Kedves alommarsh!

Véleményem szerint találóbban nem is lehetne jellemezni a "kormánytáji erkölcsöket", egyszersmind magát a populizmust. Én ugyanis nem tartom elfogadhatónak, ha úgy tetszik, erkölcsileg sem, azt, ami sokak szerint a "demokráciában" olyan magától értetődő: nevezetesen azt, hogy egy párt ellenzékben természetes módon másképp nyilatkozik meg, mint ahogy kormányra kerülvén cselekszik. Ez eufemisztikus megfogalmazásban felhatalmazást ad a pártoknak arra, hogy egyszerűen hazudjanak, vagyis becsapják a választókat. És, bizony, viki is ezt teszi.

SZVSZ a populizmus nem az, amit viki akkor annak nevezett, hanem maga a részéről elhangzott kijelentés. A populizmus azt jelenti ugyanis, hogy olyan dolgokat mondok, hangoztatok, amit a nép hallani akar, annak érdekében, hogy hatalomra kerüljek vagy hatalmon maradjak, ugyanakkor tudom, hogy a lehetőségeim nem engedik, sőt rosszabb esetben a lehetőségek megléte ellenére szándékomban sem áll megtenni azt, amit ígértem. Adott esetben viki tett egy tetszetős kijelentést, ami mint definíció, nem is állja meg a helyét, de rendkívül szépen hangzott. A populizmus ott nyilvánul meg, hogy a szép kijelentés ellenére ő maga azzal ellentétesen cselekszik, mint amit az emberek annak alapján elvárnának tőle.

Ez az amerikai típusú "politizálás", ami mindenkor megmutatja a pártok, hatalomra kerülésük esetén pedig a kormányok erkölcsét. Nem azt mondani az embereknek, ami az igazság - mert az esetleg kellemetlen, esetleg ezért az embereknek nem fogunk tetszeni -, hanem közvélemény-kutatók hadával, rettenetes nagy apparátus felhasználásával felkutatni, mit akar az istenadta hallani, és azt mondani neki, csak hogy megválasszanak - vö.még: cél/eszköz.

Nem vitatom, hogy ez hatékony módszer, pláne ha sok lufival meg csinnadrattával párosul - -> amerikai elnökválasztások, Berlusconi Olaszországban stb. -, attól még hazugság => erkölcstelen marad.

mekkÜdv
Előzmény: alommarsh (67)