Gomboc Artur!

Azt írod: "A hűséget
talán meg lehet szerezni."
Azt hiszem, igazad van, de úgy gondolom, hogy még inkább ki kell érdemelni.
Természetesen nem valami fárasztó, izzadtságszagú munkával vagy harccal, inkább pozitív hozzáállással, akarattal.
És akinek fontos, hogy a másik hű legyen hozzá, az bizonyára megtalálja a módját, hogy mivel "érdemelje ki" a társa hűségét. Azt mondják, a szerelem három részből áll: barátság, tisztelet és fizikai vonzalom.
Na most! Lehet valaki baromi jó az ágyban, ha egyébként meglehetősen lesújtó véleményem van róla, vagy nem tartom valami sokra, magyarán: nem tisztelem. Tuti, hogy nem leszek hozzá hűséges, s ha először nem is szexuálisan csalom meg, lelkileg mindenképpen. Hiszen előbb vagy utóbb keresni fogok egy olyasvalakit, akit becsülni és tisztelni tudok. Vagy ha nincs közös téma, közös nevező, nevezzük nevén: barátság... akkor kijőve a hálószobából nem tudunk szólni egymáshoz egy szót sem, mert őt ez érdekli, engem meg az, ő olyan szellemi szinten van, én meg ilyenen. Ha nincs őszinte, meghitt barátság köztünk, akkor megint csak az lesz a kapcsolat vége, hogy valamelyikünk megunja és továbbáll. Arról meg szinte felesleges szót említeni, hogy mi történik, ha minden maga a tökély, de a szexben sajna nincs összhang. Ilyenkor van a legritkábban jelen "a" hűség.
Szóval szerintem ez az egész hűség-kérdés egy pokolian komplex dolog, amit nagyon nehéz elemeire boncolva vizsgálgatni, ítélkezni róla stb.
Egyébként - nő lévén - meggyőződésem, ha a nők zöme igenis hűséges, ha pedig mégsem, akkor arról (ha nem is mindig, de nagyon sokszor) így vagy úgy, de a megcsalt férfiú is tehet! Bizony!
Úgyhogy (majdnem) minden rajtatok áll, fiúk! ;-)