Ismeretlen szerző műve. Mélbe kaptam.

Igy vótt

Szép csendes éjszaka után virrad a hajnal,
Jimmy fiú bajlódik a kócos, hosszú hajjal.
Megszólal a kakas három-négyszer rikkant,
Imi mondja: Lelövöm úgy,hogy meg se nyikkan.

El? A Berettát, be a teli tárat,
Ki az ablakon egyet, kettőt, hármat,
De a kakast nem öli a bánat.
Imre király dühös, kik? Még vagy kettőt,
Eltalál most izibe egy rozzant bádogteknőt.

Felesége mondja: Mit csinálsz te állat?
S felveszi a földről a ledobott tárat.
Mérgem oka a kakas volt,
De elbújt mert ravasz volt.

Édes uram, mondja Edit, hát ez téged heccel?
Ez a szomszédunkban lakó tollas ingyen vekker?
Anyukám hadd lőjek csak egyet még egyszer,
Mondja habzó szájjal és remeg? Testtel.

Ne lőj többet király, mára már elég volt,
De a felség makacs, s emelkedik a colt.
Agyon lövöm magam ha nem lőhetek egyet,
Mire igy az asszony: Ha hülye vagy hát tedd meg!

Ránéz a nejére, nem várt ilyen választ,
Elhült képpel igy szól: Ezt mondtad? Ez bágyaszt!
Remeg? Ujjával meghúzza a ravaszt,
Igy kellet volna megölnöm a kakast.

S mivel a mi Imrénk nem volt egy fejszámoló,
Nem sejtette, hogy a csőben maradt még egy golyó.
Megindult az agya, de már kés? Késő!
Fúrodik az ólom, mint szarba a véső.

Felrikolt az asszony, mint az éhes sirály,
Magasságos Isten, mit csináltál király ?
Agya arcára hull, mint egy véres lepel,
Mintha azt mondaná, Isten véled Csepel.

A kakas kérdőn rikkant: Máma már nem lőnek?
Csak nem mentem agyára a koronás főnek?
Felvijjog a mentő, megbolydul az utca,
Még van egy kis remény,tán van még benne szufla.

Megszólal a mentős: A kórház még távol,
Mire odaérünk ez már nem sűrün oktávol.
Itt a mese vége, s igaz e történet,
Még jó, hogy az eset nem velem történt meg!
A tanulság egyforma királynak s főpapnak,
Sose nézd a fejed részegen lőlapnak."

dP

PS: Csak egy egész picit igazítottam rajta.