Ket szvsz erdekes, az erdelyi autonomiahoz kapcsolodo cikk:
Belgrád és az autonomisták
Különleges övezet Kárpátalján

Különleges övezet Kárpátalján
http://www.vilaggazdasag.hu/20010322/vukran.sht

Törvényes alapon kívánja működtetni az ukrán kormány a Kárpátalján 1998 decemberében elnöki rendelettel létesített különleges gazdasági övezetet. A vonatkozó tervezet vitáját tegnap kezdte meg a kijevi parlament.

VG-ÖSSZEÁLLÍTÁS
A mostani törvényesítési próbálkozás már a második, a Leonyid Kucsma elnöki rendeletének kiadásával egyidejűleg benyújtott tervezetet annak idején a honatyák nem fogadták el. A fejlesztés mindazonáltal megkezdődött. A tervezett 737 hektáros területből mintegy öt hektáron már működik egy különleges vámterület, s további négy, összesen kilencmillió dollár költségű beruházási tervet hagytak jóvá, amely eddig 1,8 millió dollárt csalogatott oda -- derül ki ukrán sajtójelentésekből.

A kárpátaljai különleges gazdasági övezetet az ungvári és a munkácsi járásban és magán Munkácson kívánják berendezni; ennek érdekében kiépíteni tervezik a Munkács--Csap--Ungvár vasúti csomópontot is. Az övezetben összesen mintegy 1,3 milliárd dollárnyi beruházásra, az első tíz évben 300 millióra számítanak azzal, hogy a telepítendő 60 új vállalat nyolcezer ember foglalkoztatását biztosítaná -- írta az MTI. Az övezeten belül preferált gazdasági tevékenységnek számít a szállítás, a szállítmányozási tevékenység, a vámszolgáltatás, a tranzitszállítmányokkal kapcsolatos ügyintézés, raktározás, osztályozás, csomagolás és pénzügyi tevékenység.

A befektetők a következő kedvezményeket élvezik majd: különleges vámelbánás, 20 százalékos jövedelemadó, külföldiek számára a jelenlegi kulcs kétharmada szerint számított jövedelemadó, mentesség az állami innovációs alapba fizetendő járulék alól, a valutabevételeket nem sújtja beváltási kényszer. A kedvezményes elbánás feltétele a vállalkozói regisztráció, a preferált gazdasági tevékenységek kifejtése, fejlett technológiák alkalmazása.

Nepszabadsag, ma, vilagtukor

Belgrád és az autonomisták

Csaknem teljes létszámban jelent meg a szerb kormány azon a minapi újvidéki tanácskozáson, amelyen a vajdasági kormány autonómiatervezete volt a téma. A tárgyalás célját a tartományi parlamenti elnök sajátos gesztussal jelölte meg. Nenad Csanak, aki tavalyi közlekedési balesete után több műtéten esett át, a lábszárából kiemelt rögzítőelem egyik csavarjával ajándékozta meg Zoran Djindjics szerb miniszterelnököt. A különös ajándékot a következő szavakkal nyújtotta át: – Ennyije maradt a Vajdaságnak; minden mást elvittek Belgrádba.

Az autonómia nem öncél; szinte minden esetben elsősorban anyagi vetülete van. Annak idején ezért volt annyira sürgős a Milosevics-rezsimnek a tartomány önkormányzatának eltörlése. Ma már a – korabeli vajdasági vezetést megbuktató – 1988-as „joghurtforradalom” résztvevőinek a többsége is tisztában van vele, hogy akkor is mindenekelőtt a pénzre ment ki a játék. A központosító hatalom rátette a kezét mindenre, amit a tartomány vagy a városok önerőből teremtettek meg és hasznot hozhatott, például az olajiparra – a bánáti és közép-bácskai lelőhelyekkel együtt –, az újvidéki erőműre és szívklinikára, az erdő- és vízgazdálkodásra, és nem utolsósorban az egész mezőgazdaságra. Ha pedig valaki tiltakozni mert, kikiáltották a nemzet ellenségének.

A mindenkori Jugoszlávia mindenkori fejőstehenének, a Vajdaságnak ma kilátszanak a csontjai, életben tartásáért tenni kell valamit. Méghozzá gyorsan! – hangoztatják azok a helyi politikusok, akik szívükön viselik a tartomány sorsát. Erre van is lehetőség – teszik hozzá –, mert a szerb alkotmány, ha névlegesen is, de elismeri a Vajdaság autonómiáját. Az újvidéki tartományi kormány már elkészítette annak a százkét törvénynek a listáját, amelynek módosítása legalább részben teret adhatna az önkormányzatiság gyakorlásának. Ennek elvileg nem lehet akadálya, hiszen a Vajdaságban és Szerbiában egyaránt győztes ellenzéki tömörülés, a DOS épp az autonómia visszaállításának ígéretével nyert a tartományban.

Ezzel szemben mi történik most? Zoran Djindjics szerb miniszterelnök a minapi tanácskozáson azzal kezdte, hogy az említett törvények listája nem több a vajdasági óhajok puszta lajstrománál. Azaz: megváltoztatásuk szóba sem jöhet, pedig ezt az általa vezetett Demokrata Párt színeiben fellépő helyi politikusok is ajánlatosnak tartanák. A kormányfő szerint egyelőre minden marad a régiben, most az a legfontosabb, hogy az ország kilábaljon a gazdasági válságból.

Djindjicsénél is merevebb álláspontot foglal el Vojiszlav Kostunica jugoszláv elnök Szerbiai Demokrata Pártja: szerinte a belgrádi kormány egyszerre csak egy dologgal tud foglalkozni, pillanatnyilag pedig a dél-szerbiai helyzet köti le a figyelmét.

Az autonómia hívei nem fogadják el ezt az érvelést. Milyen kormány az – kérdezik –, amely nem tud egyszerre legalább két dologgal foglalkozni? De ha így lenne, hol a garancia, hogy Dél-Szerbia után nem Koszovó vagy Montenegró ügyét tartják majd előbbre valónak Belgrádban? Gyorgye Gyukics vajdasági kormányfő – aki egyébként maga is Djindjics Demokrata Pártjának tagja – elgondolkodtatónak nevezte, hogy a most készülő szerb költségvetésben annyi pénzt szántak az autonómia működtetésére, amiből a kormánytisztviselők bére mellett három számítógép és két autó beszerzésére futja. Holott a helyi elképzelések szerint a tartomány költségvetéséből kellene fenntartani az oktatási rendszert, a rendőrséget, az igazságszolgáltatást. És akkor még nem esett szó az összeomló mezőgazdaság támogatásáról.

A centralista és az autonómiabarát szemlélet ütközése közepette elemzők megjegyzik, hogy az ellenzékből többségi hátterű kormányzó erővé előlépett DOS-ban tucatnyi párt van jelen. Várható, hogy a DOS-on belül így hamarosan fokozatos átrétegződés veszi kezdetét, amibe azt is beleértik, hogy – hiteles ellenzék híján – a DOS-ból kell kikerülnie a kormányzat ellenzékének is. Nem lehetetlen, hogy ez az elhatárolódás a centralisták és a decentralizáció hívei között megy majd végbe. Akkor az egyik oldalon a belgrádi központú pártok állnak majd – ezek többsége a régi rendszerben kialakított központosított államban gondolkodik –, a másikon pedig a helyi, ún. autonomista politikai szervezetek sorakoznak fel: utóbbiak országosan a decentralizáció, a Vajdaságot illetően a teljes körű autonómia mellett szállnak síkra. Eközben nem homályos „magasabb érdekekre” hivatkoznak, hanem arra a közérthető igényre, hogy a pénzzel annak kell rendelkeznie, aki megkeresi. Politikai céljaik itt találkoznak a tartomány lakosságának kívánságával. A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a helyi lakosság háromnegyed része pontosan azt akarja, amit Csanakék: ne vigyen el Belgrád mindent, hogy aztán csak alamizsnát adjon viszsza, és ha már nem segíti, legalább ne hátráltassa a terület felzárkózását Európához azzal a felkiáltással, hogy elszakadási szándékok munkálnak a háttérben.

A tartományi autonómia viszszaállítását megállítani nem lehet, legfeljebb késleltetni. A Vajdaság és persze Szerbia kárára – mondják az autonomisták.

Újvidék, 2001. március

Pilcz Nándor