Törölt nick Creative Commons License 2001.03.22 0 0 14
Hogyan öljük meg magunkat ?

1.§
Jól képzett öngyilkos soha még csak célzást sem tesz öngyilkossági
terveire. Aki meghalási szándékáról beszél, az két hatást ér el
ismerősei körében :
Amíg él : "Csak jártatja a száját, úgyse meri megtenni!"
Amikor meghalt : "De sokáig lamentált, amíg rászánta magát!"
Halálunk mindenkinek legyen meglepetés, életünk frappáns zárópoénja.

2.§
Soha nem szabad búcsúlevelet írni. A búcsúlevél hiteltelenné teszi
életünket és halálunkat. Ha még van mondanivalónk az élők számára -
mondjuk el nekik. Ha még maradt ütésünk és simogatásunk - üssünk és
simogassunk. De "visszaszólni a megsemmisülésből" - ez szánalmas és
megvetésre méltó. Azt bizonyítja, hogy gyávák voltunk cselekedni
életünkben és
elnémulni halálunkban. Ha halálunk nem elég büntetés azoknak, akiket meg
akartunk büntetni szeretetükért, akkor egy szemrehányó levél aligha kelt
nagyobb bűntudatot bennük. De gyanúba kerülünk, hogy ezen a primitív
módon még egy kicsit tovább akarunk élni.

3.§
A tisztességes öngyilkos nem végrendelkezik. Nincs komikusabb annál,
mint amikor egy ember az örökkévalóság kapujából visszafordulva, még
gyorsan polgári jogi ügyeket bonyolít. Ne röhögtessük már ki magunkat.

4.§
Öngyilkosságot soha nem követünk el családi, vagy ismeretségi körben.
Önkéntes halálunk csak a legzártabb magánügyünk lehet. Ezért az
öngyilkos utazzon el meghalni, a legjobb, ha külföldre távozik. Erre a
célra még kölcsönt is szabad felvenni.
Hátrahagyott javainkból majd megtérítik az illetékesek. Az ember ne
spóroljon a halálán.

5.§
Esztétikusan kell megölnünk magunkat. Jó ízlésű ember nem csinál
horrorfilmet a halálából. Ezért szigorúan tilos :
- mindenféle tárgyat magunkba szúrni, ereinket felvágni, mert a seb, az
alvadt vér gusztustalan.
- felakasztani magunkat - mert a kilógó nyelvű, püffedt, fekete arcú
hulla ijesztően csúnya és groteszk.
- kinyitni a gázcsapot, vízbe ugrani - ugyanezért.
- levetni magunkat valamilyen magas épületről - mert az eldeformálódott
test méltóságát vesztett és értelmetlen húshalmaz.
- gyógyszereket, vegyszereket enni nagyobb mennyiségben, mert öntudatlan
állapotunkban könnyen magunk alá csinálhatunk. Sőt, ha ügyetlenek
vagyunk, halál helyett csak meghülyülünk és életfogytiglan ápolnak
minket.

6.§
Ezért az elegáns ember, aki ad az esztétikumra, a kezdetleges módszerek
helyett :
- Éhen hal. ( Egyáltalán nem kell enni, két-három nap múlva már nem
érzünk éhséget. Kellemesen bágyadtak leszünk.
Közben igyunk, de csak tiszta vizet, hogy ki ne száradjunk, mert nagyon
kellemetlen és rossz szagú (acetonos) lesz a
leheletünk. A végén egyre többet fogunk aludni, majd "szívgyengeségben"
[ általános keringési összeomlás ] csöndesen és
valószínűleg álmunkban elhalálozunk.)
- Megfagy. (Egy üveg jó konyak társaságában elheverünk egy havas erdei
tisztáson, és addig nézzük a csillagokat, amíg ringató kábulatban
átsuhanunk a nemlétbe.)

7.§
Öngyilkosságból csak jelesre szabad vizsgázni. Vagyis meg kell halni.
Akit pótvizsgára utasítanak megmentés útján - az süllyedjen el
röstelkedésében. Nem komoly ember. Az élők között van a helye.

8.§
Az elkeseredettség, a kétségbeesés a legkevésbé alkalmas lelkiállapot
arra, hogy befejezzük életünket. Ilyenkor csak dilettánsok követnek el
öngyilkosságot. E szabály hátterében a következő megoldás lappang :
Materialisták számára : Életünk ritmusosan lélegzik, mint minden, ami
él. Van dagálya és apálya, felemelkedése és
alázuhanása. Létünket a paradoxon nagy törvénye szabályozza, amely azt
tanítja, hogy mennél nagyobb erővel taszítanak a
körülmények lefelé, annál inkább megnövekszik a felhajtóerő, és
előbb-utóbb érvényesül. Éppen úgy, mint amikor egy parafadugót nyomunk a
víz alá. Ezért aki a kétségbeesés mélypontján öli meg magát, bizonytalan
szívvel lép ki az életből,
mert sejti, hogy a dolgok közeledő jóra fordulásáról mond le.
Idealisták számára : Végül mégsem lehet tudni, hogy nincs-e a dolgoknak
odaát folytatása. S minden vallás és misztika egyetért abban, hogy
változtatni - önmagunkon, kapcsolatainkon, érzelmi állapotainkon - csak
itt, e földi életben lehet. A túlsó síkon csak szemlélet van és
megítélés.
Ezért a dilettáns öngyilkos a leggonoszabb csapdába esik bele : épp azt
az elviselhetetlen lelkiállapotot konzerválja időtlen időre, ami elől az
öngyilkosságba menekült.

9.§
Ezért akkor kell megölnünk magunkat, amikor elégedettek és boldogok
vagyunk. Egyedül ez az öngyilkosság hiteles, mert bizonyítja, hogy nem
gyávaságból, menekülésképpen vagy önútálattól sarkantyúzva távozunk az
élők sorából, hanem azért, mert megvetjük az életet amúgy egészében,
örömeivel és sikerajándékaival egyetemben. Az ilyen öngyilkosságot soha
nem bánjuk meg, és példaképpé válhatunk minden idők utánunk következő
öngyilkosai számára.