Kedves Silan!
A tények azok tények és bizony lényegében igazad van! Mentségemre szóljon, hogy nem vagyok szemész, és már nagyon régóta nem foglalkoztam ezekkel a dolgokkal, az egyetemi tanulmányom során pedig még ez a kérdés messze nem volt tisztázva. Továbbá mentségemül szolgál, hogy telefonon megkérdeztem egy szemészt, aki sajnos azt mondta, amit írtam, de hát az az igazság, hogy az illető szégyenletesen nem "up to date" ezen a területen saját szakmáját illetően, sajnos.
Most azonban utánanéztem a cikkek alapján, valamint felhívtam a szemész osztályvezetőt is, aki szintén megerősített abban amit olvastam.
Tehát lényegében igazad van, nem a retina kimutatható sérüléséről van szó (bár, annak az esélye, hogy funkcionális károsodások keletkeznek, esetleg morphologiaik is arra majd visszatérek), hanem az elsődleges látómezőben keletkeznek lényegében ma még nehezen magyarázható károsodások. Ugyanakkor érdekes, hogy Lempert P, egy 2000-es cikkében beszámol arról, hogy a macula területe, az ambliopoknál az egészségesekhez képest, sőt a saját jó szemükhöz képest is erősen szignifikánsan csökken.
Viszont rákérdezve a terápiára az borzasztóan egyszerü, hiszen le kell takarni TELJESEN a jó szemet és így javulhat a tompalátó szem. Gyakorlatban viszont bármennyire is vannak szórványos eredmények (a letakarás hosszú ideig, több hónapig tart ) a gyakorlatban mégiscsak a 6 év a kritikus, ez után ugyanis a kérgi károsodás már maradandó, a korrekció legtöbbször eredménytelen, vagy nagyon hosszadalmas, és bizonytalan kimenetelű, valamint az ép szem letakarása olyan hosszan lenne szükséges, amit már egy felnőtt nehezen tolerál, ráadásul meg van a veszélye a letakart szem romlásának.
VISZONT ez nem változtat azon a tényen, hogy az illetőt akkor is most is jól ismertem és ismerem, sőt napi kapcsolatban vagyunk, tehát semmi csalásról, manipulálásról szó se lehetett, gyógyulása valós volt, és a szemész főorvos szerint is ilyen formában, ilyen gyorsan, a másik szem letakarása nélkül, ez a gyógyulás orvosilag lehetetlen.
Üdv:
Angio