larzen Creative Commons License 2001.03.19 0 0 402
Péntek délelőtt telefonon Bódvaszilason foglaltam szállást (Demény Istvánné, Tel.: 48/454-046). Egy családi házat adnak ki, elég kényelmes. A fűtésszezon miatt 1200Ft-ot kértek érte. Az előzetes félelmeim nem igazolódtak be: Bódvaszilas számomra nyugodt, csendes falunak tűnt. Reggel hétkor már útnak is indultam. A Barlangkutató forrást nem kóstoltam meg, mivel elláttam magam megfelelő mennyiségű vízzel. A Lófingató nem is olyan durva, mint arra számítottam. Az igaz viszont, hogy jól bemelegített. Megnéztem a Meteor barlangot és a 404-es víznyelőt. Hát, nem támadt csillapíthatatlan kedvem barlangászni. Szabó-pallag előtt valami csodálatos volt a fenyves! Pucros Mackó írta a K100-as topikban: olyan volt, hogy bármelyik pillanatban elém toppanhatott volna egy zöld erdei manó anélkül, hogy meglepne...:))) Pontosan erre gondoltam ott is. Később a látvány fokozódott: A BEAC bejáráson, Sikáros után láttunk egy fenyőerdőt, amely alul vörös (az aljnövényzet és a fák szára), felül zöld volt. Ezt a helyet azóta 'varázserdőnek' nevezzük. Pont ilyen rész következett! Vannak csodálatos képeim, remélem hamarosan sikerül majd valahova feltöltenem őket.
Szabó-pallagon vagy húsz barlangász ébredezett-reggelizett. Mint kiderült, éppen a Meteor barlangba készülődtek. Egészségükre. Elbeszélgettünk egy kicsit a barlangászatról, meg a "gombázó" környékbeli etnikumról, akik egészen rendesek, nem bántanak, csak ha nem figyelsz oda, már viszik is a cuccaidat. Elköszönve tőlük folytattam az utat Derenk felé. Egy domb tetején kisebb vármaradványt láttam meg (Szádvár). Elég magasnak tűnt, a kék kikerülte, de én azért felmásztam. Itt két kölyökkutya lett a kísérőm, akik egészen a várig feljöttek velem, ott azonban nemsokára nagy ugatást és madárkiáltozást hallottam. Úgy tűnt, jobb szórakozást találtak. :) A vár eléggé lepusztult állapotban van: csak néhány falmaradvány áll elszórtan, egyetlen bástya volt csak, aminek felismertem eredeti funkcióját. Lassan kis erdő is nő a falakon belül. A látvány azonban csodálatos. Délre a Várvölgy, azon túl Szögliget, körbe a hegyek. Sajnos itt a térkép (Aggtelek és környéke) nem fedi a valóságot, a Piros L jelzés nem úgy kanyarog, mint a térképen, a Kék L jelzés hiányzik - mindenesetre a térkép alapjában jó (irány alapján visszataláltam a kék jelzésre), csak rosszul vannak az utak feltüntetve. Ha kicsivel több időm lett volna, itt északra kanyarodva megnéztem volna az ún. Csempész barlangot. Erről semmit nem tudok, de láttam, hogy éppan a szlovák-magyar határon van és a neve sokat ígérő. Furcsa, hogy vastagon jelzett, azaz széles szekérút vezet a barlangig. :) A térképtől eltérően elég sok szekérutat, sőt egyszer betonozott utat is kereszteztem, nem tudom melyik vitt volna a barlanghoz, de az előző eltévedést nem akartam megismételni. Nagy várakozássan mentem Derenk felé. Semmit nem tudtam róla. Miért romközség? Mióta? Mi maradt meg a régi házakból? Bár gondoltam, hogy nem olyan lesz Derenk, mint a westernfilmeken látott elhagyott aranybányaszfalu, ahol ördögszekeret fúj a szél, de azért titkon ilyesmiben reménykedtem. Egy kanyar után pillantottam meg egy nagy, omladozó házat, az út jobb oldalán, megdobbant a szívem. Sajnos később kiderült, hogy csak ez az egyetlen ház áll, egy kis kápolnával. Később az út bal oldalán, a mezőn fedeztem fel a korábbi lakóházak alapjait. Kb. fél méteres, fűvel benőtt köves-sziklás kiemelkedések jelezték, hogy itt valaha házak álltak. Egy forrás vize folyt rá a rétre, ami ezért kicsit mocsarasra sikerült, csak a kiemelkedő alapok álltak szárazon. Most gyorsan utánanéztem a falu történetének, bár nem sokat találtam, idézem a vonatkozó részt (http://www.geo.u-szeged.hu/HGN/PHD/konf_1999/html/zahadel/zahadel.htm):
A falu volt főutcáján érkezőket szomorú látvány fogadja. Egy halott falu képe. Az utca két oldalán - mint sírhalmok - emelkednek a kis dombocskák, jelezve az egykori házak helyét. Ma már csak az iskola épülete áll, az is lassan beleroskad a tájba. A települést tudatosan rombolták le az 1940-es években, Horthy Miklós parancsára. E pusztítás oka az volt, hogy a falu szelce-pusztai vadászterületébe ékelődött.
Kutatásokkal igazolt tény, hogy e falu lakói lengyel származásúak. A községet már egy 1400-as vagy 1500-as évekből való oklevél említi. Az 1710. évi pestisjárvány következtében a falu lakossága kihalt. Ezután évekig üresen állt, majd 1717-ben lengyel hegylakó pásztorokat (gorálokat) telepített be az Eszterházy család.
Istvánmajor egyike azon településeknek, amelyekbe 1940-42-ben áttelepítették a derenkieket. Ezen kívül még Szendrőbe, Martonyiba, Ládbesenyőre, Sajószentpéterre, Emődre költöztek a lengyel származású emberek. A legtöbben Istvánmajorban (50 család) és Ládbesenyőtanyán (20 család ) telepedtek le, e két települás tisztán lengyel lakosúvá vált. E népcsoport a mai napig - több mint két évszázadon keresztül - képes volt megőrizni hagyományait és nyelvét, minden év nyarán visszatérnek falujukba búcsút ülni.

Továbbhaladva Jósvafő felé először nem nagyon értettem, hogy miért 'kerül' akkorát a kék. A piros jelzés csalogatóan rövidített, bár tekintve, hogy én ilyen téren elég maradi vagyok, természetesen ez komolyan fel sem merült bennem. És nem is bántam, egy kicsit sem a feleslegesnek tűnő kitérőt. (Azért mondom, hogy feleslegesnek tűnő, mert a térképen semmi érdemleges látnivalót nem fedeztem fel.) Sokáig a Ménes-patak völgyében vezetett az út. Sok szép mini vízesés tarkította a patak útját. A forrás után kicsit leültem enni. Sajnos nem ismerem a madarakat, ezért nem tudom milyen fajta, de két nagytestű madár jelent meg a fák fölött. Általam nem hallott, furcsa hangon kommunikálva egymással. Még a szárnyaik suhogását is hallottam. A továbbiakban szarvasinvázió következett. Először jobbra mellettem, kb. 30 méterre, fenn a gerincen hallottam trappolást. Hat-nyolc szarvas galoppozott el mellettem. Később az egyik kicsit lemaradhatott, mert egy kanyar után még láttam, hogy átvág előttem az úton. Jósvafőig négyszer találkoztam szarvasokkal. Találkoztam két sráccal, akik szembe jöttek, ők vaddisznókat láttak, és nagyon sok csapást, keresztbe az úton. Jósvafő előtt elvesztettem a jelzést, így átgyalogolva a falun a betonúton mentem fel a barlangig. 14.48-kor felszálltam a közvetlen Bp-re induló buszra (1970 forint a teljesárú jegy) és 19.50-kor leszálltam a Népstadionnál. 5 óra buszozás! :-( Gyöngyöstől inkább álltam. :)