Shalom chaverim!

Végre sikerült a karmaim közé kaparintanom a klaviatúrát, és most nem eresztem, akárhogy is visit! :) Az elmúlt napok-hetek kissé zsúfoltak voltak, úgyhogy ha megengeditek, most irom le a véleményemet a madrichképzésről. (Ha nem engeditek meg, akkor is leirom, úgyhogy ne is tiltakozzatok!)
Szóval: alapjában véve és személy szerint nagyon jól éreztem magam, és tanultam egy s mást ebben a pár napban. Az idei téma nagyon érdekesnek igérkezik, és megvan az az előnye, hogy minden korcsoporthoz (beleértve a Negevet is!) hozzá lehet alakitani az anyagot. Az természetesen rajtunk, madrichokon múlik, hogy ez mennyire sikerül.
Visszatérve a képzésre: az előadások zöme élvezetes volt, és a csoportfoglalkozások is (legalábbis a sárga csoportban) nagyon jól sikerültek, annak ellenére, hogy tényleg sokan voltunk (kb. huszan).
A szálloda nagyon jó volt, remélem nem volt ránk panasz a többi vendég részéről és mehetünk jövőre is.
Van azonban néhány kritikai megjegyzésem is (hehe, nem is én lennék, ha nem volna). Mint azt már banjus is emlitette, az újak-régiek vegyes csoportoknak nem volt túl sok értelme. Persze, tudom, hogy ilyen feszitett tempó mellett nehéz volt időt szakitani egy beszélgetős-tapasztalatcserélgetős programra, de pl. péntek este, mikor úgy igazán nem csináltunk semmi konkrétat, meg lehetett volna szervezni. Utolsó nap, a feedback során kiderült, hogy lett volna rá igény.
A másik dolog, ami véleményem szerint lezáratlan maradt, az a szombati vitaest, "A Közel-keleten a helyzet változatlan?" cimmel. Számomra megdöbbentő volt, hogy még egy ilyen kis csapatban is, mint ahányan mi voltunk, mennyire különböznek a vélemények, a szélsőbaltól a szélsőjobbig (mármint izraeli viszonylatok közt) minden álláspontnak akadtak támadói és védelmezői egyaránt. A rossz az volt, hogy mikor a vita kezdett elfajulni, Frici lezárta a dolgot, és utána már nem tértünk vissza rá, pedig a téma érdekes, és szerintem befejezetlen maradt.
Most ennyi jutott eszembe igy hirtelen, remélem, nem voltam túl hosszú.