... és nem mindig szakmai tekintélyek adják. Vagy tévednék?
Végülis az is diagnózis, amit én mondok a saját állapotomról, csak éppen azt hiszem senki nem hiszi, hogy ha azt mondom: ma éppen jó kedvem van. Miért? Nem tudom.
Ha viszont azt mondom: ma rossz kedvem van. Miért? Mert depressziós vagyok, az már diagnózisnak számít.
Két okból is azt hiszem: az egyik azt, hogy senkit nem izgat túlzottan ha nekem jó kedvem van, mert az az elvárt, normális állapot. Ha viszont rosszkedvem van, annak okának is kell lennie, és nem elég, ha azért mert késik a mosógépszerelő. Azt valahogy nehezebb mondani, hogy n@gyon dühös vagyok, mert csúszik az egész napom és legszívesebben ordítoznék vele. Azt könnyebb, hogy hát igen, elég rossz napjaim vannak, ez csak egy utolsó csepp a pohárban, de nem ő tehet róla, hanem én, mert depressziós vagyok.
Hm?