leha,
Láttalak. Egy sorral előttetek ültünk madjoe-val és a barátnőmmel egy kicsit jobbra, a kamera túloldalán. Nem is netto-s póló volt rajtad, hanem IDG-s. Kérdeztem madjoe-t, hogy felismer-e, de nem volt biztos benne. Aztán elmerültünk az előadásban, ti meg eltűntetek.

Gemini,
téged is láttalak. Először csak anyáztam, hogy ki az, aki belelógatja a digis kameráját a képkivágásomba az első sorban, aztán rájöttem. :-) Aztán te is eltűntél, de emlékeztem, hogy nem akartál végig maradni.
Mi az uccsó előtti sorban ültünk, pedig én előre akartam menni eredetileg, csak mire beértem a ruhatárból, a többiek már helyet foglaltak.

A zárószám (megint taiko) nagyon jó volt, bár tavaly többen voltak és egy egész nagy dobot is hoztak magukkal. Nekem nagyon tetszett a műsor.

Aminek nem örültem, az a "szokásos" magyar mentalitás volt. Az emberek ki-be rohangáltak az előadások közben. Bár ez egy kicsit a szervezés hibája is volt, hiszen tavaly a képzőművészek délelőtt és délután, az előadóművészek pedig este kaptak helyet és időt. Azaz egymás után lehetett megtekinteni a művészeket és kiállításokat és nem egymással párhuzamosan. Azt már nehezen lehetne erre ráfogni, hogy miért volt olyan paraszt az az ötvenes úr, aki az aulában álló és kedvesen néhány vendégnek valami kendőt osztogató táncos nénit elkezdte hátbaböködni, hogy "nekem is aggyá' má'!". Nem is beszélve arról az idősebb hölgyről, aki ugyancsak az egyik szereplőn követelte egyre hangosabban, hogy "Hol van a tea? TE-A! Tí!" Mire az rájött, hogy mit is akarhat és kedvesen megmutatta neki, merre kell menni a teaceremónia helyszíne felé. Erre a reakció: "Ha tudja, akkor miért nem mutatja meg egyből?"

Úgy látszik nem csak a mai fiatalság kultúráltságával van baj ebben az országban. Vagy csak én vagyok egyre öregebb? :-)

bout