GYERMEKKE TETTEL


Gyermekké tettél. Hiaba novesztett
harminc csikorgo télen at a kin.
Nem tudok jarni s nem ulhetek veszteg.
Hozzad vonszolnak, loknek tagjaim.

Szamban tartalak, mint kutya a kolykét
s menekulnék, hogy meg ne fojtsanak.
Az éveket, mik sorsom osszetorték,
ream zuditja minden pillanat.

Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fazom.
Ostoba vagyok - foglalkozz velem.
Hianyod atjar, mint huzat a hazon.
Mondd, - tavozzon tolem a félelem.

Ream néztél s én mindent felejtettem.
Meghallgattal és elakadt szavam.
Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen;
Hogy tudjak élni, halni egymagam!

Anyam kivert - a kuszobon fekudtem -
magamba bujtam volna, nem lehet -
alattam ko és uresség folottem.
Oh, hogy alhatnék! Nalad zorgetek.

Sok ember él, ki érzéketlen mint én,
kinek szemébol mégis konny ered.
Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén
nagyon meg tudtam szeretni veled.

Jozsef Attila