Helló Mindenkinek, idepasztáztam egy XVII.-ket ami nem kerület. Hmmm... Szép...

SHAKESPEARE

SZONETTEK

XVII

Hogy lesz egykor versemnek hitele,
Zsúfolja bár nagy érdemeidet?
Pedig, Ég látja, csak sírod jele:
Félig se tárva rejti életed.

Hogyha le tudnám írni szép szemed,
S volna bájad zengeni friss zeném:
Hazugság, mondanák az emberek,
Földi arcot nem fest ily égi fény.

Nevetnék sárgult papírom: fecseg
A pletykás öreg, sok szó, semmi tény;
S a valóság költői őrület
És dagály lenne, ódon költemény.

De maradnál meg valami utódban,
Kettőzve élnél: benne s a dalomban.

-oOo-