Kedves Henoch!

A magány nem "tartozéka" sem teleológiailag, sem pedig teológiailag az életnek.
Nem fér a képbe.
A király, aki egyedül költi el étkét - nem eredendő kép, nem is hasonlatosság.
De létezik a király, ezt kár volna tagadni.

Az élet akkor kezdődik, amikor nem tudjuk mi lesz.
Az, hogy nem tudjuk mi lesz, nem törli el, hogy akarjuk, szándékoljuk. A következő pillanaton túl a leszt. Az életre irányuló akarat. Más kérdés, hogy a mi ellenőrzésünk alatt áll-é.
Ezt VangSonak is tudni kellene.
Szeretettel: nereusz