Kedves CsilladaKilla!

Úgy kihúztad alólam a szőnyeget, hogy csak úgy koppant a fejem! Ugyanis a következő kérdésem az lett volna, hogy miért van az, hogy a sikeres emberek arrafelé a mégtöbbpénzt hajtják, a mégjobbéletet, a mégdrágábbnőt, a mégluxusabbkocsit-lakást ahelyett, hogy azt mondanák: "Van egy bazi jó állásom, napi két óra munkával megkeresem azt, amire szükségem van, és így több marad olvasásra, tanulásra, mozira, gondolkodásra." Ehelyett (a filmeken) olyasmit mondanak, hogy: most vettem..., most alakítjuk még nagyobbra..., most kaptuk meg a harmadikat..., most terjeszkedünk még távolabb... stb. Én nem vagyok sem vállalkozó, sem üzletember, a minimum szinten élek, szó szerint a kenyeret vonom el magamtól, hogy internetezhessek, és mégis, mikor előmenetelről lett volna szó elzárkóztam, amikor a több munka - több pénz (progresszíven SOKKAL több pénz!) választás elé kerültem, maradtam a kis pénz-kis munka mellett, mert ami nekem kell az nem a pénz, nem a siker, hanem az IDŐ! És éppen az amerikai kultúrában (és sajnos már majdnem minden "civilizált" kultúrában) váltják a méregdrága, megfizethetetlen emberélet-időt dollárra és centekre (még ha sok dollárra és sok centre is)! Amikor kifordult értékrendről beszélek, erre gondolok! És egy film értékét is, a színészekét is, millió dollárokban mérik, és nem a kreativitásban, katarzisban, emóciókban. Kivételek nyilván vannak. Amit a ti megélhetésetekről írtál, nagyon szimpatikus, de korántsem nevezhető tipikusnak. Szerintem a jellemzőbb, hogy babysitter, bejárónő, aki le is nyeli a többletjövedelmet, de mégis jobban hangzik, hogy az évi nettó keresetem ennyi és ennyi volt...

Én nagyon nem szeretem az embereket, mert semmi egyebet nem látok (még 15 évvel később battyogó kis hazánkban sem), mint hogy a nálam tehetségesebbek pénzkeresetre pazarolják el a tehetségüket! Amit én kigondolok 4 hónap alatt, arra más talán rátalálna 1 hét alatt, de nem teszi, mert ő inkább pénzt keres! Ez az, ami mélységesen felháborít!

Nem kell messzire menni, ha a topicban valaki meg akart sérteni valakit, akkor a saját sikerességét helyezte szembe a másik (vélt) sikertelenségével! Hogy "ennyi ember felett dirigálok", hogy "két kocsi", hogy "neked biztos nem jött be" stb. Ugyanez a magyar oldalról, csak ellenkező előjellel...

Egyébként roppant bizarr, hogy azok védelmezik legjobban az amerikai intellektust, akiknek magyar intellektusuk van. Jó, tudom, ez technikailag azért lehet, mert ők vannak itt a topicban, ők tudnak konverzálni velünk, magyarokkal, ők azok, akik tudják, mi az a magyar gőg! Tudják, mert nekik is van! Nem amerikai, MAGYAR gőgjük! És ha a saját bölcsességükről beszélnek (mint Te is, CsilladaKilla, azzal, hogy kevesebb pénz-több idő a gyerekkel), vagy a saját sikerességükről (vezetői állás, két kocsi stb), tulajdon képpen nekünk adnak igazat, akik "jenkifikázunk", hiszen nem őket (Téged) sajnálunk le messziről, hanem a tős-gyökeres, amerikai nevelési-oktatási rendszeren felnőtt honfitársaitokat.

Üdv: pre

Ui: Külön köszönet a higgadt hangért.

Ja, ami pedig a filmeket illeti, megnézem a szuperprodukciókat is, de amik igazán ülnek, azok az Art-mozikban landoló ún. bukott filmek. Egyébként érték-szembeállításnál kiváló példa a Matrix vs. StarWars. Az elsővel valamit akartak (talán pénzt is), a másodikkal csak pénzt! A különbség jól látható!