Kis kiegészítést fűznék Zolibá úr barátom automatikus leszállással kapcsolatos expozéjához:))

Az általam ismert pilóták a lehető legtöbbször kézzel szállnak le, ami azt jelenti, hogy bár hagyják a gépet a megközelítési eljárás során automatikus üzemmódban (igy igen pontosan tarható az ILS szerinti siklópálya), mégis a leszállás végszakaszában kézzel repülnek. Ennek oka részben az, hogy ez a leghatásosabb módja a kézi leszállás gyakorlásának, másrészt pedig a repülőgépek "agya" a lehető legrövidebb leszállást igyekszik végrehajtani, ezért nem lebegtet ki olyan finoman, ahogyan azt kézzel megteheted. Magyarul, a robot keményebben teszi le a madarat.
A megállásig automatizált leszállást a szélsőségesen rossz látási és időjárási tényezők kivédésére találták ki elsősorban. Ilyenkor szükség is van a rövid leszállóút elérésére. ( Pl. sűrű ködös, fagyos időben. ) Azonban jó időjárási körülmények közt biztonságosan végrehajtható a kicsit hosszabb, de finomabb talajfogást biztosító kézi leszállás.
Fontos tényező, hogy a mai repülőtereknek (leszállópályáknak) csak egy része van úgy technikailag felszerelve, hogy a megállásig történő automatikus leszállás végrehajtható legyen. A Zolibá által említett állandó, gyors beavatkozási képességen, vagyis a "biciklis problémán" túl emiatt sem hanyagolható el a pilóta készsége, rutinja a kézi leszállásban.

És mégegy szubjektív tényező: az "igazi" pilótáknak egyszerűen jól esik kicsit kézbe venni a repülőt, ha erre a biztonság és a vonatkozó utasítások lehetőséget adnak. Különben szegények csak folyamatos technikai felügyelői lennének egy járat teljesítésének.

Üdv: 3color