Kedves Csutak, hogy ki bunös, és ki nem az se te, se én nem tduom eldönteni.
Mindenesetre én szeretnék már pár nyugodt évet, amikor nincsenek politikai vonzatú nagyszabású perek, mert ezek után teljesen törvényszeruen valamelyik, vagy - ebben az esetben - mindegyik fél megkérdojelezi a döntést.
Nem ártana egy kis bizalomerosíto nyugalom a magyar bíróságoknak.
Az eset kulcs egyébként nyilvánvalóan nem a sikerdíj maga volt, (bár azért az megválaszolatlan kérdés maradt, miért kell ennyi pénzt kifizetni az államnak, amikor saját adatbázisából, saját embereivel is elvégeztethetné ugyanazt a munkát.)
Az, amit mindenki szeretett volna tudni, egyrészt az volt: a két párthoz kötodo szereplo tényleg kiüzérkedett-e állami pénzt (a bíróság válasza erre igen volt), másrészt az: az egész sikerdíj konstrukciót nem azért találták-e ki, hogy érintett két úriember állami pénzekhez juthasson (a bíróság szerint nem lehet ilyesmire bizonyítékot találni).
A másodfokú ítélet sem fog mindenki megelégedésére szolgálni, és eloszlatni minden bizalmatlanságot a bírósággal szemben.
A bíráskodás egyelore egy elég gyenge láncszem a magyar alkotmányos rendszerben, lehetne vitatkozni, hogy ki miatt, és mit kellene tenni, de a válasz valószínuleg az, hogy ez sajnos egyelore az országnak mutat tükröt.