A privatizált állami cégek alatti belterületi földekről volt szó. Nem volt ritka, hogy a földterület maga többet ért, mint a lerobbant kóceráj rajta, a földért viszont járt az önkormányzatnak az ellenérték. Dunaújváros volt az első önkormányzat, amely perelt ezért, s bizony a privatizációs törvények atyjaként ismert Sárközi Tamás segítségével meg is nyerte a pert 93-ban az állam ellen - ez azért volt fontos, mert addig, hiába járt volna törvényesen az önkormányzatoknak az ellenérték, nem kaptak semmit sem. Az ügy áthúzódott a választások utánra, s ekkortól jött merült fel a megegyezéses megoldás. A Vektor Rt ezt megtudta, felkereste az önkormányzatokat és megfelelő sikerdíj fejében vállalta, hogy per nélkül pénzt hoz a házhoz - véletlenükl ugyanezt ajánlotta Tocsik Márta is, aki személyes és távoli rokoni kapcsolatban állt az addigra a nagy önkormányzatok többségét képviselő Vektor Rt. két tulaldonosával. Egyirányú utcába került mindenki: a Vektor kevesebbet hozott az önkormányzatok számára, mint egy hosszan tartó per, de mégis pénzt, nem is keveset, kaptak ( Szeged esetében 1,2 milliárdról volt szó!! ). Az állam pedig kevesebb pénzből tudta le az egészet. Mindennek az alapja azonban az, hogy a Tocsik-Vektor tandem olyannyira levajazta a dolgot, hogy ily módon csak velük, általuk és rajtuk keresztül lehetett megoldani az ügyleteket, ellenkező esetben jöhetett a per. Ez akkor senkinek sem volt érdeke. Ehhez viszont olyan jogszabályok kellettek, amelyek megteremthették a lehetőségét annak, hogy az állam és a helyhatóságok között ilyen alkuhelyzet jöjjön ki. Ha valaki azt mondja, hogy ez így nem fair, annak igaza van, de minden jogszerű volt.
Üdv.