Kedves Mindenki!

A szemléletesség kedvéjért, had vegyek egy csecsemőt:
Fogja magát belenyúl a tűzbe! Aztán ugyebár az fáj neki, tehát elhúzza a kezét...
Legközelebb ismét belenyúl...
Harmadszor nem...

Az emberiséget most talán legszívesebben egy csecsemő tudatállapotához merném hasonlítani.

Mi jelen pillanatban, ott tartunk, hogy kezdjük eléggé rendesen megismerni világunkat! Ez ha csecsemőre modellezzük, szerintem most nagyjából az öntudatra ébredés korszaka...

Ha feltételezzünk, hogy még csak most kezdjük magunkat a tükörben felismerni, szerintetek ugyanilyen lesz a helyzet, ha végre gondolkodni kezdünk???

(Nem akarok itt időben jóslatokat tenni, mert természetesen még nem állunk jól. De a folyamat rendkívül hasonló...)