Kedves Waix!

Amikor hetekkel ezelőtt kiderült, hogy az AS Roma-val játszunk, akkor sem adott volna senki egy lyukas garast sem a továbbjutásunkra. Rajtunk kívül. Vagy legalábbis én hittem benne, és nem feltétlenül azért, mert még augusztusban egyik éjjel azt álmodtam (tudom röhejesen hangzik, de ez is annak eredménye, hogy nem múlik el nap, hogy ne foglalkoznék a FIÚKKAL), hogy a LIVERPOOL kupadöntőt játszik, és azt hiszem UEFA kupa döntőt. És áthámoztuk magunkat a Rómán. Legalább ugyanakkora esélyünk van a Porto ellen. Csak fejben, fizikailag és taktikailag jól fel kell készülni + ki kell fogni azon a napon 1 igazán jó napot, amikor remekül megy a fiúknak.
Arra pedig, hogy milyen taktikával játszunk?! Hát pont ma gondoltam végig, hogy amit ezek a srácok egy ilyen fociszezonban lehúznak, pláne ez az utolsó 2 hét, tömve kemény tétmeccsekkel, minden tiszteletem az övék, hogy ha időnként nem is sziporkázó játékkal, de csak-csak állva vannak még egy Ligakupa győzelem után 2 kupában, és a bajnokságban sem állunk (egyelőre) a középmezőnyben. Iszonyú kemény mentális és fizikai megterhelés van rajtuk. Jó, most lehet azt mondani, hogy kemény zsét is kapnak érte, ez így igaz, de ők is csak emberek, nekik is van kevésbé jó, vagy kifejezetten rossz napjuk, amikor bármit csinálnak, semmi nem úgy megy, mint kellene. Persze ott és akkor – meccsnézés közben - én is kegyetlenül tudok dühöngeni, amikor látom, hogy nem megy úgy a játék, ahogy elvárható lenne, és nem a gyönyörűségbe halok bele, amikor a meccset nézem, de utána higgadtabban végiggondolva elismerem, hogy Krisztina neked is van totál brutális tré napod, hát másnak nem lehet?
Van most egy igazán ütőképes csapatunk, és érzem, hogy a LIVERPOOL csillaga magasba emelkedik!!!