Képzeljük el, hogy holnap kipusztul az emberiség! Sőt, hogy még könnyebb legyen, felrobban a Föld. Ezek után van Szép, és van Jó a világban? Jó az, hogy keringenek egymás körül a bolygók, és az anyag? Jó egy szupernóva robbanás? Szép?
Kinek a számára???
Egyáltalán: hogy lehetne a Jó objektíven létező (mint valamiféle platóni idea)? Hisz mi az ami jó?
Egy érzés, egy kép (szemlélése), egy cselekedet, stb. Csupa olyan jelenség, fogalom, ami csak és kizárólag az emberi társadalomban értelmezhető. Az emberi társadalom pedig az anyagba helyezve létezik. És ha valami jó (vagy szép) mindig valaki számára olyan. A világot szemlélő tudat aggatja rá ezeket a jelzőket a világra!
Hogyan létezhetne tőlünk függetlenül a Jó?
Ezek csak a mi fejünkben vannak (és más esetleges tudatos lényekében).
Nézzük a színek példáját!
Vajon léteznek objektíven színek?
Nem!
Az objektív valóságban elektromágneses hullámok vannak, amelyeknek különböző a frekvenciája. Könnyen elképzelhetünk egy lényt, amely nem lát két színnél többet, de olyat is, amelyik az embernél százszor többet érzékel. Vagy: valaki egy adott hullámhosszú fényt (mondjuk pirosat) zöldnek érzékel. Az ő agyában jön létre a szín érzete.
Ha az evolúció során mondjuk csak 3000 éve jelent volna meg a hallás jelensége a Földön, akkor előtte ilyesmi (objektíven) nem létezett!

Ha a Jó és a Szép tőlünk függetlenül, objektíven létezik, akkor hogyan lehetséges, hogy más-más embereknek ezek mást-mást jelentenek?
Hogy különböző távolságokban vannak a "kitudjahollétezőésmilyenformában" Jótól (és széptől)? És mégis hogyan lehet közelebb kerülni hozzájuk? Éppen a Jó álltal? Nevetséges!
Körkörös érvelés.

Kedves újvári! Ajánlom, hogy gondolkozz el az "érveiden", ugyanis iszonyú gyenge lábakon állnak. Ha nem megy magadtól, esetleg megingatom neked! ;) Elég vicces, hogy Pascallal jössz. Mondcsak, ez a Pascal gyerek vajon hallott Darwinról? Eisteinről? A modern agykutatásról?
A saját korában még talán megáltak a gondolatai, de manapság már...

Békesség!