Most láttam A jövő kezdetét, kib*szott jó! Spacey meg Hunt is meglepett, jobbak, mint vártam. A kis HJO meg... tehetséges, persze, csak én már kezdem unni, hogy szomorú és dacos szemekkel, összeszorított ajkakkal néz, amikor éppen szomorú és dacos (aki látta, tudja, miről beszélek :))). De Jon Bon Jovit például tényleg lazán lejátssza ;)

A film maga egyébként, mint már mondtam, igencsak jóra sikerült. Épp elég az a néhány poén, hogy ne fulladjon nyálba a történet, bőven elég mondanivalója van ahhoz, hogy ne lehessen nem odafigyelni minden kockájára és kellően fordulatos ahhoz, hogy ne legyen unalmas, ha az ember végig a vásznon csüngve töprengi végig.

[Aki meg akarja nézni, innen ne olvassa, mert kicsit lelövöm a végét!]
A vége nekem még belefért (jobb lezárás, mint egy giccses-nyálas, mesterkélt hangulatú hepiend), kivéve az utolsó-utolsó félpercet, ami nagyon halivúdi kikacsint-a-bálna-a-tengerből kaliberű klisé, egyszerűen idegen a filmtől. A szomorú arcok is rendben lettek volna, csak a gyászba fulladó város-képért kár.

bocs a hosszért,
KM