Sziasztok!
Nagyon örülök ennek a topicnak, én már egyszer pedzegettem ezt a témát a Kisbaba-kismamában, de hamar elhalt.
Az én fiam 9,5 hónapos. Nem panaszkodhatok rá, mert egy angyal, alszik, eszik, vigyorog, imádnivaló. Még hagy is nekem napi 2-3 óra szabadidőt. Ezzel együtt néha én is úgy érzem, hogy begolyózok. Pedig dolgozom is itthon (fordítok), ez egyrészről nagyon jó, mert nem hülyülök el teljesen, valamennyire fontosnak érezhetem magam, na meg anyagilag se mindegy, másrészről viszont kicsit csapda is, mert választani kell: azt a drága napi 2-3 órát mire használom fel. Ha dolgozom, akkor aznap nincs szabadidő, olvasás, lerogyás, szusszanás, akkor az egész nap „szolgálatban” telik. Lelkiismeretfurdalásom van, amikor magamban könyörgök a gyereknek, még ne nyafogjon nagyon, még hadd kukkantsak be az Indexre, csak még öt percet, amíg „magam” lehetek… És még csak nem is panaszkodhatok, mások sokkal rosszabb körülmények közt csinálják ugyanezt akár több gyerekkel is (pl Internet nélkül!:-)). Mégis sokszor teljesen magam alatt vagyok. Nálam ez hullámokban jön, 1-2 hétig minden szép, élvezem a gyerekemet, az itthonlétet, elfoglalom maga, aztán egyszercsak jön egy időszak, amikor úgy kell visszafognom magam, hogy este ne panaszkodva, depressziósan, sértődötten fogadjam a férjem (sértődötten, mert ő bezzeg egész nap emberek közt lehet, és nem az aktuális zöldségpüré kiválasztása a napi döntésköre). Az én visszatérő álmom: bárcsak újra beülhetnék egyedül a kocsimba, és mehetnék valahová, ahol feladatom, dolgom van, ahol várnak, ahol kíváncsiak rám! Éveken keresztül meg arra vágytam, bárcsak ne kéne minden reggel beülni abba a rohadt kocsiba és bemenni dolgozni, bárcsak végre békén hagynának már egy kicsit, és nyugodtan lehetnék itthon, egyedül!!! Az a baj, hogy a gyerekkel itthon lenni nem erről szól… Sokszor már nem is tudom, mit szeretnék igazán. Én még fodrászhoz és kozmetikushoz is eljutok, igaz, egy hétre előre szervezve az aznapot... Talán a legjobban a spontaneitás és a hirtelen döntések szabadsága hiányzik. És hogy kettesben már soha többé nem mehetünk sehová???
És hogy lehet az, hogy amíg csak esténként és hétvégén volt időm a háztartásra, ha épp nem mentünk valahová, nagyobb rend, tisztaság és telibb hűtőszekrény volt itthon, mint most, amikor elvileg egész nap "csak" ez a dolgom??:-)))