Hmm... Olvastam pár érdekes véleményt... Az igazat mondásról volt szó, és rögtön előjött a megbántom, vagy hazugság... Szerintem ez azért nem annyira egyértelmü... Ugyanis mondhatok ugyis igazat, hogy nem bele a közepébe! Egy jóbarátom folyton rövid hajat hordott... Nem mondtam semmit a hajáról, szimpatikus a személyisége, sokat beszélgettünk... Egyszer azelött találkoztunk, mielött fodrászhoz ment. Nem kérdezte a véleményem, de azonnal ezt mondtam: De jó most a hajad! Nem is értem, miért vágatod olyan rövidre! Azt hittem, ritka, vagy valami baj van vele (törik, korpás ilyesmi). Teljesen meglepődött... Természetesen nincs hosszu haja, de normál hosszuságut hord a csuri helyett... Ha azt mondom fél évvel elötte: de ocsmány a hajad ilyen piszok röviden, halálra sértődik, és joggal! Most nem lenne a barátom, ráadásul a haja is rondább lenne, mert tutira még rövidebbre vágatja... Ilyen az emberi természet, és erre ügyel az ember, ha fontos neki valaki. Persze ettől még megbánthatod, de akkor meg kell tenni mindent, hogy megértse, nem ez volt a cél... Pl a példámban is igazat mondtam, mégse bántottam vele. A másik verzió is igaz, de vérig sértem... Sokféleképp mondhatsz igazat, főleg, mivel senki se tévedtehetlen, és emberek lévén egy oldalról látjuk a dolgokat!
Veg :)