Azért tűntem el, mert átmentem a degusokhoz!
És annyira belehabarodtam a degukba, hogy vettem is kettőt. Nagyon aranyosak. Szeleburdi picurkák. De Csárli, a patim, sokkal nyugisabb. Ha kiengedjük a lakásba csavarogni és hívjuk, akkor odajön. Ezt a degukból egyelőre nem nézem ki, de állítólag majdnem olyan értelmesek mint a patkány.
Egyébként a patkány mellett szól az is, hogy nem olyan érzékeny. Kaja, betegségek szempontjaiból.
Tegnap is mászkált Csárli, én üdögétem a fotelba és néztem a kisdegukat, felmászott és az ölembeült, vakargattam a fületövét és behúnyt szemmel élvezte.
Ajan djáda cillagom!