Régi szerelmemhez írtam még anno.

Óda ....-hoz

Két perccel múlt negyed három, kit látunk a láthatáron?
Szabi bácsi kúszik haza, retkes fő'dig lóg a fasza.
Szeme piros, szája lila, benne van már nyó'cc tekila.
Kúszik, mint a rokkant csiga, átment rajta három zsiga.
Hopp, egy fa és zsupsz egy árok, nem sietek, jobb, ha várok.
Kómás fején lila foltok:az a rohatt villanyoszlop!
Neki megy még négy öt fának, farkára lép a macskának, és hazaér. De be nem mehet:
Nyó'cc kulcslyukat lát egy helyett.
Ha kinnragadt, az se ciki, elszív egy pár füves cigit,
De közben, mint baba a pólyát, kívánja az ágyikóját.
Szar ügy ám, ha ki vagy zárva, a lépcső nem túl puha párna,
A hajnal egy kissé hideg, Szabit rángatja az ideg:
" Nem maradok itt kinn vakon!"
Bemászik hát az ablakon.
Bumm. A radiátor kemény, újabb púp nő szabi fején.
Megy a lépcsőn, gyomra tvisztel: "Mé' nem möntem inkább lifttel! "
Bebaszni az tök jó buli, ha emlékszel, hol a budi.
Gyomrában ketyeg a bomba. "Hol van a sló, a faszomba!?!"
Szabika aktívan vadászik: rókázik, közben kacsázik

S gyökeredzik lába földbe, mikor pillant a tükörbe.
Koszos a tenyere, retkes a nadrágja, mint aki krumplit járt szönni napszámba.
Kulturált ember ő, s úgy érzi, hátrány, hogy hajából csöpög a fekete kátrány.
Nem felejtett el fürödni, azért ilyen ronda: azt hitte a zuhanycsőre, hogy egy anakonda.

Tíz perccel múlt hajnal három, Szabi kiterült az ágyon.