Feanor
2001.02.14
|
|
0 0
69
|
Kedves Irishman!
Egyetértek, két dolgot leszámítva:
1.) A belső és külső út szvsz nem kizárják, hanem kiegészítik egymást. A régiek úgy mondták: Credo ut intelligam et intelligo ut credam - hiszek, hogy érts4ek, és értek, hogy higgyek.
2.) Számomra is "a legnagyobb feladatok egyike, hogy fölismerjem Istent Mindenben" - de Istent én nem tekintem azonosnak a mindenséggel, hanem a mindenség okának és lehetőségi feltételének nevezem. Vallom, hogy Isten mindenben benne van, és minden Istenben van (ez a panenteizmus), de nem vallom, hogy Isten azonos lenne a mindenséggel. Isten a kereszténység hite (és btw. az enyém is :-)) szerint immanens, azaz a világgal a lehető legszorosabb összefüggésben van, jelen az anyag parányainak legmélyén is. De itt megállni az olyan, mint egy falevélnek csak a fonákját nézni. Mert a másik oldalon Isten transzcendens (szó szerint: "túllépő"), azaz a világot végtelenül meghaladó. Ha nem haladná meg, nem Isten volna. A Szent Anzelm-i definíció úgy hangzik, hogy "Isten az, akinél nagyobbat nem lehet elgondolni". Namármost egy elgondolt "nem transzcendens, csak immanens Isten" és egy elgondolt "transzcendens és immanens Isten" közül ez utóbbi kétségtelenül nagyobb. Ezzel nem Isten létét akarom igazolni, csak léte esetén a transzcendenciáját, ami viszont per definitionem kizárja a mindenséggel való azonosságot.
Üdv:
Feanor |
Előzmény: Irishman (68)
|
|