Isten azért adta az embernek a teremtett világot, hogy művelje, nem azért, hogy megértse a logikáját. Ha valamit mégis megért belőle, az bónusz ugyan, de nem bizonyíték Isten létére. És ha valamit nem ért, az nem bizonyíték Isten nemlétére. A véges, kontingens világból bármi nemű következtetést levonni a (per definitionem, akár van, akár nincs:) végtelen és abszolút Istenre: azt hiszem, logikai csúsztatás. A Biblia ugyan írja, hogy Isten a teremtésben fölismerhető, de azt, hogy ez a felismerés szükségszerű, nem teszi hozzá.
Hosszú távon nem rentábilis gyakorlat a természettudományos ismereteinken fellelt lyukakat Istennel bestoppolgatni - a mai teodícea nem is járja ezt az utat. Isten nem arra való. Ha már igazolni kéne a létét, akkor a világ alapvető kontingenciájából kellene kiindulni. Ha már igazolni kéne... De nem szükséges igazolni. Aquinói Szent Tamás a híres öt útját nem istenérveknek szánta ateisták részére, hanem hívő embereknek akarta az ész eszközeivel kimutatni, hogy az Istenbe vetett, már meglévő hitük a józan ésszel (recta ratio) nem ellenkezik. Az "istenérvek" ennél többre, úgy gondolom, ma sem képesek. Isten, ha akar, maga kezd el érvelni az ember életében, és azért az ő leosztásában nem ritka, hogy egy kézben öt ász legyen... :-)