Mi van, Bálint?

2001. február 13.

Eljött a gusztustalan, amerikai felfújt gumiszívek ünnepe. Lehet szerelmes üzeneteket küldeni. A Valentinosított Bálintok elégedettek lehetnek.

Híve vagyok a szerelemnek. Még a szabad szerelemnek is. Imádom a nőket. Ôk is engem. Nekem az egész életem Bálint-nap. És az mindenkinek, aki nem impotens vagy nem frigíd. Ez a mostani átvett ünnepség egy tökéletes marhaság. Úgy csinálunk, mintha ünnepelnénk, közben nem vesszük észre, hogy megint egy üzlet áldozatai vagyunk. Megcsapolja pénzünket az édességipar, a virágipar, a lemez- küldő ipar, a posta, az ajándékkereskedelem meg mindenki, aki csapolni képes. Közben úgy csinálunk, mintha éppen erre a napra időzített szerelembomba robbanna bennünk, mert hát miért ne robbanna, ha már a Bálint-marketing azt akarja. Pedig az élet nem erről szól. A szerelem és az érzelem nem bóvli. De most a bóvli áldozata. Az még elmegy, hogy valaki fáradságosan május elsején állít egy májusfát és szerenádozik. Az legalább emberi. Nem olyan, mint ez a mű. Ez a szerelem-hamburger ehetetlen. Ez az érzelmi Coca- Cola ihatatlan. Bálint, téged nagyon behúzott az internacionális blöff a csőbe. Sebaj. Én azt mondom: legyen szerelem mindennap. Üzenjünk szépeket mindennap. Csókoljunk forrón mindennap. Legyünk kedvesek mindennap. Ajándékozzunk melegséget mindennap. A felfújt, gusztustalan gumiszív pedig repüljön a semmibe. Odavaló.

(burget)

Copyright (c) stb.