Sziasztok,

Kicsit utánna néztem. Ma elérhető legkorábbi Újszövetségi iratok közül néhány.

töredékek
125 körül Ryland papirusz János ev. töredékek
Bodmer papirusz 200 körül János evangélium
Chester-Beatty papirusz 3. sz. a 4 evangélium.

4. sz. Vatikáni kódex. Szinte teljes.
4. sz. Sinai kódex szintén szinte teljes
5. sz. Alexandriai kódex teljes
5. sz. Pesita szir forditás
4. sz. Szent Jeromos féle Vulgáta (latin forditás)

Tehát a 4.sz. után fülön csiphetőek lennének a hamisitások, ideológikus átirások. Igy az ilyen feltételezett átirásokat mindenképp a 4. sz előtt meg kellett tenni, de sokkal valószinűbb, hogy a 4. sz-ban vagy késöbb is sok korábbi első sz.-i iratot ismerhettek, igy volt összehasonlitási alapjuk. Persze kisebb eltérések vannak, de ezek inkább forditásbeli, szavak jelentésbeli eltolódásaira utal mint ideológikus tartalmi átirások az akkori vallasi vezetők igénye szerint. A korai szöveg emlékekkel összevetve a mai változatokat bizony a szentirás tartlamilag igen időtállónak bizonyul.

Ezeken kivűl közel 50 apoklif evangéliumot ismernek a kutatók, de ezek közül soknak csak a létezéséről tudunk. Az Álomhajós által emlitett Tamás evangéliumát, ami Jézus mondásait tartalmazza, de történeteket nem, szinte teljes egészében ismerjük.

Igy nem valószinű, könnyen lebuktatható lenne, és történetileg nem is igazolható az az állitás -mégha a vallásos emberek lelki beálitódásáról vélt elfogodottság alapján logikusnak látszik- amit Dr.Jones ir Szophoklész drámái vagy Josephus Flavius írásai nem teremtettek vallást vagy szolgáltak egy vallás alaptételéül. A Biblia azonban igen. Így több, sokkal több ok volt rá, hogy beleírjanak vagy átírják, a vallás mindenkori képviselőinek izlése igénye eszerint.

Való igaz, hogy más történeti irásos emlék Jézusról alig van. Jézus életében viszont több olyan esemény is történt, amit az evangéliumok emlitenek és a történettudomány is ismer. Ilyen a betlehemi gyerekgyilkosságok, az uralkodok nevei pl. Heródes, Pilátus, a zsidó főpapok nevei uralkodásuk ideje, biz. csillagászati események, mint a csillag ami a napkeleti bölcsek utját vezeti, és amit mai tudományos modszerekkel is létezőnek tudunk. A napkeleti bölcsek inditékait ismerhetjük korabeli sumér joslatokból, melyek a végidők kezdetét egy csillaghoz kötik. Ismerjük mint tényt az Agustus féle népszámlálást és idejét is, valmaint emlitett jeles napok dátumait is vissza lehet számolni, ami szintén szerepel az evangéliumokban, és erősiti az evangéliumok keletkezésének idejét és szerzőinek szemtanui voltát hitelét. Tehát ma már komoly bibliakutató nem vonja kétségbe az Újszövetségi iratok keletkezélűsének modját idejét és tartalmának történeti valós alapjait.

A biblia valóban nem preciz történeti tények közlésére jött létre, és még ha ez is lett volna a célja, akkor sem lehetne a mai tudomáyos történetirás igényeivel összevetni, mert még Josephus Flavius is sokszor túloz, szinez, és a legendákat egy sorban emliti a tényekkel. Egyszerűen az akkori történelem szemelélet más volt. Ennek ellenére a biblia bizony tartalmaz olyan utalásokat, amelyeknek történeti értékük van. Lehet, hogy egyes eseményeket és személyeket nem a ma elvárható objektivitással mond el, de valóban megesett eseményekről számol be és valós létező személyekről ir. Célját tekintve nem történeti mű, de sok mozzanatot közöl. Igy valóban nem tudományos történeti munka mai értelemben, mivel célja nem ez, viszont a benne szereplő eseményekkel személyekkel kapcsolatban közöl történeti és tényszerű infromációkat.

És még egy gondolat. A korai keresztények számára volt egyedül fontos, hogy a birodalom félreeső szegletében született Názáreti Jézus személyét tetteit megőrizzék. Igy számukra az evangéliumok történeti művek is voltak, vagyis ezek voltak a történeti hiradások és nem más. Ezért nem is volt szükségük arra, hogy ezeken a ma is jól ismert forrásokon kivűl másokat is emgörizzenek.

Nan