Szvsz a következ? a probléma:
A hit nem racionalitás, tehát igen alkalmas arra, hogy általa kifürkésszük vki egyéniségét. Ez egy választás, itt a szándék nyilvánul meg.
Isten nem mutatkozik meg, mert akkor egyértelm? a dolog, ki lenne az a barom, aki nem hinne benne? Egyáltalán, hitnek lehetne nevezni azt?
Ezért Istent csak hatásain keresztül érhetjük tetten - de ez sem egyértelm?, hiszen egy esemény magyarázata két oldalról lehetséges. Ha felteszed a kérdést: "MIÉRT?", értelmezhet? kauzálisan és finálisan azaz "Mi okból?" vagy "Mi célból?".

Egy példa: nekem elég egyszer? és kellemes volt az életem 20 éves koromig, senki olyan személy sem halt meg a családomból, aki sokat jelentett nekem (kivéve a nagyapámat, de ? 2 éves koromban). Azután meghalt a másik nagyapám, rákban meghalt apukám testvére - de ezek még nem érintették a legsz?kebb családi körömet. Fél évre rá meghalt a nagymamám, akit szinte anyámként szerettem. Számomra meglep?en jól fogadtam a dolgot. Vajon a korábbi halálesetek azért történtek, hogy felkészüljek rá (finális), vagy azért haltak meg, mert betegek voltak (kauzális)? Isten avatkozott közbe, vagy egy véletlen eredménye? Persze a kauzális magyarázat fog neked tetszeni, logikusnak is t?nik, de miért vessem el a másikat? Annak is megvan a saját logikája. Mondhatod, hogy nagyon hm... egyéni néz?pontból vizsgálom az univerzumot, de miért ne? Miért objektiválnám magam?

Szóval nehéz a választás, mindkét oldalra sok érv esik - ezért maradok a lövészárkok között, a senki földjén.