Az "éhezés" szóra a koldusasszonynak eszébe jutott, hogy az űrhajóban felejtette az uzsonnacsomagját, és ütemesen lábtempózni kezdett. Lánykorában sokat úszott; amikor Albániában súlyossá vált a helyzet, ő a Gibraltári-szoroson át menekült, majd egy delfin farkába kapaszkodva jutott Dél-Amerikába. A farkak egész életében fontos szerepet játszottak. Erre gondolt, miközben a légüres térben úszva egyre közelebb került Betonhoz. Kinyújtotta a kezét, és a doktor, gyengéden megfogva azt, besegítette őt az űrhajóba. A nagy kalandtól kimerülve, szó nélkül álltak. Még egymás kezét is elfelejtették elengedni. Angyal szállt át az űrhajó felett. Smilek rögtön megállította, és menetjegyet vagy bérletet követelet rajta, majd ezek híján fenékbe billentette az angyalt, aki lezuhant a mélybe. Bizony, sok minden másképp történt volna, ha Smilek inkább otthon marad a BKV kötelékében, de most már mindegy.
Lassan a többiek is bemásztak az űrhajóba. Éppen azon tanakodtak, hogy mivel rögzítsék a robbanófejhez a koldusasszonyt, amikor Beton megszólalt:
- Nem engedem, hogy ez az áldott asszony húzza meg a kallantyút. Lívia fogja megtenni... Vészjósló arccal fordult régi kedvese felé.
- Mindent tudok rólad. Le vagy leplezve.