Kedves Gép1,

De akkor nézd már meg: hogyan lehet ezt elérni? A valódi segítség mi lenne? Egyháztámogatás, ennyi? Majdnem mindenki néz TV-t. (Én nem.) Mi van a TV-ben? Csupa olyan, ami kihozza az embert a sodrából, ne is haragudj, a forrónyomon a véres halálba este 10 előtt az egész családnak naponta, gyilok, halál, zámbódzsimi,

Kicsit eltérünk a témától, de igaz. Régen az egyházaknak az akkori tömegkommunikációban jóval nagyobb szerepük és ezközeik voltak. Ma más a helyzet. Az egyházak elég nehezen nyulnak a modern médiákhoz ez igaz. De ha azt a szemléletet nézzük, amit te is hangoztatsz, hogy mi közöm hozzá, menjen a templomba kornyikálni és imédkozni és ne pl. foglalja a soderjával az időt, akkor belátható, hogy nem egyszerű kérdés. Régen jó érzékkel kialakult az a rend,. hogy mindenek megkerült a maga helye. Igy a vallásról a templomban beszéltek főként, a mutatványosok meg a piactéren szorakoztattát a nagyérdeműt. A tv meg leginkább piactérre emlékeztet. Persze idővel kialakul az a rend, hogy mindenki megkapja a maga elviselt helyét a műsoridőkben.

A Jimmy szindrómának van egy másik arca is. Ugyanis Jimmy családja végül is nem az RTL klubbal hanem a Görögkatolikus Egyházzal temetteette el Jimyt. Vagyis hiába a cirkusz, az igazán lényeges dolgok még erőssen médifüggő körökban sem a médiához vagy a tömegkulturához kötödnek. Akarom mondani a végső dolgokban mindenkiben marad józanság.

A vallaásos nevelésben az erőszak, az élvhajhászás, az altáji igényeket kihasználó szórakoztatás mind negativ "értékként" jelenik meg. Persze régen is volt erőszak és nem is biztos, hogy az a jó módszer, ha csak azt mondjuk, hogy nem szabad. A csömör a kiábrándulás lehet hogy jobb pedagógus, mint a lebeszélés, de tönkre is teheti az embert, vagy lekötheti idejét, az egész világból kiábrándulhat fatalista lesz stb... Igy szerintem fontosabb a pozitiv példa és az aktiv részvétel pozitiv dolgokban. Egy egyházi közösségben bizony ciki, ha valaki nem segit a másiknak, ha nagyképűsködik, ha vagyonával kérkedik, ha izléstelen. Ha van helyi kis közösség, akkor ott az emberek megtanulják menyivel fontosabb és boldogitóbb a saját dolgokat épiteni mint csak beleszarni a világba. Erre mind jók az egyházi közösségek. Nem véletlen, hogy a kommunisták éppen az ilyen közösségi létet szüntették meg és tiltották leginkább. Ha nem teszel semmit, csak a dumát hallgatod, akkor ha eljön az idő, hogy tenned kell, csak ott álsz mint egy barom és nézel.

Az életben sokkal fontosabb dolgok történnek zárt ajtók mögött mint a sztárok csillogó világában legalábis az egyén számára a maga életében. Mert a számodra is kézzel fogható az amikor odafigyelnek rád, akkor is ha nem épp te vagy a sztár a társoságban, ha a beteg idős nagymamádat meglátogatják stb.

A másik, hogy az ember életminősége javul az által, ha vannak eszméi és az életét valóban emelkedett események ünnepek keretezik. Számomra kevés siralmasabb esemény van egy ateista temetésénél, ott tényleg sirni tudnék, vagy egy állami házasságkötő teremben való bohockodásnál. Az ember mindig is a hétköznapjait, ünnepnapjait keretező, összetartó kulturában élt, és ha ez lefoszlik az életéről azt Jimmy sem hozza vissza a Cd-ről, vagy egy sztár riporter nagydumája atz RTL klubból. És amirről most beszélek az csak következménye a hitnek és az egyházak életének funkcióinak. Ennek a kulturára való odafigyelésnek fontossága az asszem valóban közcél.

Kicsti visszatérve a templomokhoz. Csak az a kultura tud maradandót alkotni, ami elfogadott eszményekkel és kulturális értékekkel bir és azokat komolyan veszi, érte tenni tud és akar. Ha van neki ilyen, lesz igénye arra, hogy a környezetét épületeit is igényesre alkossa. (ez jelenik meg tulajdonképpan Piliscsabán is csak nagyon rosszúl. Pontosabban a posztmodern gondolattal szemben tulságossan nyitottak azok az egyházi személyek akik ott dontenek és akikről nem ezt gondolná a társadalom) Ez nem csak az épitész karokon folyó oktatástól függ, hanem a társadalomban jelen lévő kulturális igénytől. Ma nem templomokat épitenek, hanem bank székházakat. Minden kultura megmutatja mi a fontos számára. erre látványos példa az ami pl. Köbányán van. Ott a szocializmus munkáskerület felfogása és a népnek szánt felső igénytelenség megteremtette a "lakotelep mint kulturális eszmény" manifesztációját. (máshol is persze) Csak az a baj, hogy a közepén ott maradt a régi városháza, iskola és templom. Ha az ember messziről nézi, akkor bizony siralmas az a kontraszt ami egy századfordulós kulturális igény és a hetvenes évek igélnytelensége között van. Igényt viszont a "leszarom mert mi közöm hozzá" szemelélettel nem lehet teremteni.

Egy olyan állam, amelyik TÉNYLEG odafigyel a lelki egyensúlyra, csak minimálisan, az nem tűri ezt, főműsoridőben (se).

Sajnos az állam az, ami nem lehet részrehajló kulturálissan. Nem cenzurázhat, nem mondhatja meg, hogy a társadalom egésszében meglévő szubkulturák közül melyik jó melyik nem. De nem is dolga. Az egyházak, vallások politikai pártok, vagy szubkulturák mind mind olyan csoportosulások melyek képviselik saját kulturális, eszmei értékeiket. Az állam, meggyőződés hilyán, és azért mert egy állam van, nem képviselhet ezek közül mások számára hátrányossan egyet sem. Igy nem lehet keresztény állam amikor sok a hitetlen stb. Viszont elfogadhat és támogathat olyan értékeket, amiket az egész társadalom helyel közel elfogad v. valóban értékek. Szerintem meg (Szt István után) minden értéket támogatnia kell, ami pozitiv alkotó jelleggel jött létre és gazdagitja az országot.

Igy nem az államnak kell átvennie a kulturális szűrő szerepét pl. egyházi épitkezések keretén belül, mert az ottani törekvéseket a célzott egyházak maguk erőteljesebbel és jobban képviselik, de a köz vagyonára vigyáznia kell.

Egy vallási gyülekezet a lelki egyensúlyra való törekvés és jó életre, boldogságra való nevelés közben, HA VALÓBAN ERRE TÖREKSZIK ÉS NEM HARÁCSOL, MINT AHOGY AZ VAN, keményen akadályozva van ezek miatt a tényezők miatt. Mégse ezek a tényezők zavarják se az egyházat, se az államot. Csak a harácsolás megy, szó sincs itt arról, hogy bárki is a másik (akár egész társadalom) lelki üdvéért izgulna.

Szerintem nincs igazad. Sokan vannak akiket nem a pénz érdekel és hivatásból munkálkodnak az oktatásban, az elesett emberek között, vagy éppen a nem rászoruló rétegek életén munkálkodva, egyházi kereteken belül. De tény, egy ilyen törekvésnek nagy ellenfelei vannak, igy ezek az emberek sokszor érzik egyedül magukat a közöny miatt. A tömegkultura erős befolyása, a fogyasztás és a pénzért árulható szórakozásra vonja a figyelmet. Ez érdekes, ez izgalmas, a meló után kifáradt embernek mi kellene más. Igy háttérbe szorulnak más fontos, de kevéssé izgalmas részei az életnek. Pl. beszélgetni a nagymamával, megkérdezni a szomszédot, hogy mi baja, vagy éppen elmélyedni a saját életünkön, hogy valóban azt tesszük ami nekünk jó, vagy tenni kellene és nem éppen egy fogyasztói társadalom és saját jórészt szintén fogyasztói igényeinek szines burkába, taposómalmába vagyunk rabságba ejtve. És ha ehhez hozzávesszük az ideológiákat is, amik közül talán a legfontossabb, az önzés ideológiája, hogy ne törödj mással csak ami neked éppen jól esik, és ezért mindenki hülye aki nem ebben támogat, akkor kész az a mátrix amiben élünk, de nem vesszük észre, hogy valójában miféle burokban és miféle erők használják ki erőinket, munkánkat miféle célból stb. Aki viszont mer szakitani ezekkel az önzésekkel és meri vállalni azt hogy maga is tegyen valamit a környezete alakitásáért boldogulásáért az valóban felébredhet és rájon, hogy a világ dolgai, a fogyasztói javak és élvezetek nem cél hanem csak eszköz a világban való léthez, és a cél maga az élet méghozzá az embernek való és kulturáslis, valamint aktiv élet. Ha mindenki csak 10 %-val többet tenne meg önzetlenül környezetéért szerintem az élet sokkal de sokkal boldogabb lenne.

Az igazi jó ember, a jó hívő jó hatással van mindenkire, ez igaz. De pont a nagyegyházak tagjai azok, akik nem ilyenek. Akármikor találkozom ilyenekkel, várom a sugárzást, aminek jönnie kéne belőlük. Jó, ha 1-2%-uk "sugárzik". A többi - siralmas.

Ha csak azt kapod az élettől, hogy hülye vagy a hited miatt, ha még a nyilvánvaló buzgóságod mögött is sokszor rossz szándékot tételeznek fel, valamint te sem tudsz kiszakadni a tömegkultura hatásai alol ezért magaddal is küzdened kell és szeretnéd, ha nem kezelnének hülyének, akkor bizony ovatossá válsz.

Elmondok egy személyes történetet aminek nincs köze valláshoz, de mégis sokat elárul erről az érzésről . A fősulin a diploma kiállitásnak (a képzőművészetit végeztem el) enyhén szolva nem voltak meg a körnmyezeti feltételei, tablók paravánok stb. Világos volt mindenki előtt, hogy nem lesz kiállitás, ha nem csináljuk meg magunk. Ennél nagyobb érdeket nehéz lenne elgképzelni, ennek elenére a csoport 90% leült a lépcsőre és nem csinált semmit, mondván, hogy nem az ő dolga, meg miért épp ő gondolkodjon, tegyen valamit. Ez engem nagyon zavart, igy két másik hasonlóan gondolkodó kollegával nekiáltunk megcsinálni az egésszet. Kihajtottunk pénzt az iskolától rávettünk alig mozduló tanárokat hogy intézkedjenek, furtunk faragtunk és nem csak a magunkét. Mikor kicsit kezdtem ideges lenni, akkor az egyik barátom barátilag megkérdezte a fülembe sugva, hogy most megéri ez az egész nekem, miért nem szarom le én is, látod hogy röhögnek rajtad. Hát csak álltam egy pár percig és néztem magam elé, hogy most nekem kellene szégyelnem magam? Persze aztán elkészült az egész és a többiek is felemelték a seggüket és volt olyan aki még veszekedett is azon, hogy neki miért nem csináltunk jobb helyet. Asszem ez jól mutatja a társadalomban ma élő felfogást a közösségi dolgokról. Igy nem csoda, hogy nem vonzó állás aktivnak és önzetlennek lenni, meg nem sugárzol mindig. Tehát, "csináld meg te, legyen persze jó és ideális, vonzó és igéretes, és legyen nekem is jó, de NEKEM ÁÁÁÁ NEKEM mi közöm van hozzá?

A keresztény embertől a világ elvárja a szetség kisugárzását, de nem tolerálja és nem támogatja. Ha úgy tetszik ennek is csak fogyasztója a világ és valhogy szolgáltatásnak tekinti, meg valami olyasminek, ami jó ha ott van a polcon, benne van a kulturális önkép leltárjában, de ténylegessen alig törődik vele, ha nem éppen ellenséges.

Ez nem támogatástól függ. Csak akarattól. Azért azt ki ne találjuk, hogy a lelki egyensúlyhoz akár 1 Ft hozzájárulás is kellene.

Ahhoz nem, nem is mondtam ilyet, viszont elérni, hogy akár egy ember is lelkileg kiegyensúlyozott, önzetlen és erkölcsileg megalapozott legyen, ahhoz sok munka kell, és ahol ez megtörténhet, maga az intézmény ahoz meg sok tekintetben pénz is.

Az egyházakkal jóban vannak az elvtársak, mert tudják, hogy az egyház - hogy éljek korábbi közhelyeinkkel - lelki békét teremt, a zsidókeresztény egyház által butított tömegek lazán benne lehetnek a tömegben, amelyik az MSZP-re voksol.

Az MSZP egész valója anyira idegen egy valamire való kereszténytől, hogy ez szerintem csak ábránd. Persze ez nem jelenti azt, hogy a jobboldal biz. összetevői ne lennének idegenek tőle.

Horn rémálma igaz az volt a legutóbbi válsztások után, hogy a papok kiprédikálták a szószékről és ezért nem nyert, de ez azért nem volt ilyen súlyos. Én hallottam azt a körlevelet, igy katolikus részről a direkt politizálás csak helyenként előforduló jelenség lehetett. Persze ez után jön az érv, hogy a befolyásos pap véleménye döntő, de szószékről ez tiltva volt (igaz nem mindenhol tartották be) a magán beszélgetésekben meg talán a pap is mondhasson amit akar. Sajnos az is igaz, hogy nem minden keresztény dönti el, hogy mi a valódi politikai szándék és mi csak politikai duma.

De ez off

Nan