Kedves Dainkini,

Természetessen mindenki a magáéból és magáéról beszél. A Hgy-ben is vannak sokan akik meggyőződésből vannak ott. Ezek azok, akik fizetik a tizedet pl. De gond, inkább mindig a másik féllel, vagyis azokkal van, akik kapják.

Nem tudom biztosra állitani, hogy katolikus körökben nincs olyan pap, v. egyházi vezető, akit ne befolyásolna a pénz, pláne akkor, ha az egész egyház megélhetése a világban is pénzen múlik.

Egy hit, egy eszmény megitélésében fontos maga a hittartalom megfontolása, de fontos követőinke magatartása is. De vigyázni kell, hogy ne fedjék el a valós lényeget olyan kérdések melyek nem tartoznak a lényeghez, vagy vigyázni kell, hogy ha a lényeg éppen ezen nem lényegnek nevezett kérdésekban van! E tekintetben nagyon különböek lehetnek a felekezetek. Igy a hitnek nem a pénzszerzés a célja, de tény, hogy a hit többek számára jó eszköz a pénzszerzésre.

A lényeg azon van, hogy ki hogyan áll a pénzhez, mert maga a pénzszerzés elkerülhetelen, mivel mindenki világi fentartása kötödik a pénzhez.

a keresztény elvek szerint minden szabad, de semminek ne váljunk a rabjává. Ez azt jelenti, hogy nem baj a pénzkeresés, de nem szabad az sem, hogy ennek rendelődjenek alá, különössen olyan dolgok, melyeknek nincs közük a pénzhez. Igy nem baj, ha egy pap pl odafigyel a jövedelmére, vagy szeretne magának egy kicsit jobb, drágább cuccokat, de ha ezen igyekezete szempontként megjelenik hivatásában az már nagy baj.

A kat. egyházra ha pénzügyekben tulkapás van, inkább az jellemző, hogy egyes papjai, vezetői, lelkipásztori tevékenységük napi szintű alakitásában vagy éppen a javak elosztásánál szempont lehet a pénzkereset.

A Hgy szemléletében a pénzkereset megitélése, valahogy egyenes arányba került a lelki sikerességgel. Vagyis, lehet, hogy egy kat. püspök akit sokfelé hivnak az igy szert tesz jelentékeny mellékkeresetre is az ajándékok révén, de a Hgy-ben a pénzkereset mértéke a lelki szolgálat hatékonyságának is fokmérője lett. Igy az a pásztor akinek munkáján "nagy a kenet", annak vastag is a pénztárcája. A hivek meg eszközévé válnak annak, hogy ez a kenet láthatóan jól mérhető legyen a pénztárca vastagságán.

Igy sosem tudod meg, hogy pl. a Mo-n gyakran vendégeskedő nagyváradi kat. püspök utjai költségeit ki miből fedezi, és menyit, mit kap ezekért, és ezt otthon senki sem kérdezi meg tőle, viszont egy Hgy-s lelkész jólsikerült amerikai útja "eredményességéért" köztudottan autók, drága öltönyök stb. járnak mint lelki siker fokmérője. (mielőtt nekem esnének a Hgy-s kollegák ezeket mind innen a fórumról tudom.) Mindez a "bővölködés" teológiájából levezetve.

Ez azt is jelenti, hogy egy Hgy hivő számára a bővőlködés az hitének részét is képezi ezért számára elfogadható.

A keresztény szemlélet szerint az önzetlen és nem ellenszolgáltatásért nyujtott segitség alapvető erény. Igy pl. az általad emlitett Teréz anya sem gazdagodott meg abból amit csinált, mert számára világossan szétváltak az anyagiak és az irgalmasság útjai. Ezért számomra az az Isten szolgálatában hiteles pap, lelkész stb. Aki előszőr cselekszik és nem nézi mit kaphat cserébe. De azt sem szabad gondolni, amit sok hivő is gondol egyébként, hogy a pap az ingyen él ezért támogatni nem igazán kell.

Nan