Dehogy-dehogy, a következtetés rém egyszerű, de hát volt is róla szó párszor.
A minap én egy Bp.-Káptalanfüred (120 km) 2. oszt., teljesárú jegy árát 3000 Ft-ra tettem nyugati árszinten - úgy látszik, egész jól saccoltam.
Mert igaz ugyan, hogy nálunk a vezér ott elől nem egy bő háromnegyed millkóért kezeli a kontrollert (amiből ráadásul a felét az állam visszatartja mindenféle homályosan megfogalmazott célokra - értsd adó), de attól még a gázolaj, a kenőolaj, a sín, meg a zúzottkő kb. ugyanannyiba kerül, mint tőlünk nyugatabbra (pláne ha az adott terméket onnan kell venni).
Ha a jegy tényleg 3000-be kerülne, ugyanakkor akik a vonaton ülnek, félmillkókat-egymillkókat könyvelhetnének el havonta bevételként, nem tartanák drágának. Persze akkor egyre többen vennének egyre jobb minőségű autókat, és inkább azzal mennének - hacsak a vasút ezekből a 3-4-szeres árakból nem termelne annyi nyereséget, amiből a jármű szép és kényelmes lenne, a vonatközlekedés sűrűsége megfelelő lenne, no és nem utolsósorban a büfékocsiban a sör is kellőképpen hűvös volna.

A szocializmus nevű akármi, azzal a csodálatos gondolattal, hogy az áru ne annyiba kerüljön, amennyibe, a munkát végző emberke ne annyit kapjon, amennyit, hanem ez az egész jelképes, és az állam bácsi mondja meg, mi mennyibe kerül és mi mennyit ér, szép kis ördögi kört hagyott maga után. Amiből csak szép fokozatosan lehet szabadulni, ha belátható időn belül lehet egyáltalán. (Annak idején Grósz Károly mondta még: "Először jönnek be a nyugati árak, és azután a nyugati bérek." Igaza lett, bár úgy jósolni, hogy beleköpök egy tányér levesbe, aztán megjósolom, hogy bele van köpve, meglehetősen könnyű.)

hm