Meggyőződésem, hogy egy nemzet kultúrája hosszú távon halálra van ítélve, ha csak azért tud életben maradni, mert az "idegen" kultúrát nem engedjük be. Ezzel szemben örökké élni fog, ha mi magunk aktívan gondozzuk, ápoljuk. Ha más nemzetek kutúrájának hasznos eredményeit integráljuk a magunk kultúrájába, azoknak újra és újra magyar "ízt" adva.
Egyszerű belátni, hogy felmérhetetlenül sokat kaptunk más nemzetektől azzal, hogy az ő kulturális eredményeiket beépítettük a magunk szellemi várába. Ki vitathatná ép ésszel, hogy a könyvnyomtatással mi elég jól jártunk, holott nem a mi szellemi termékünk. Hetekig lehetne sorolni a példákat, egészen a kereszténységig, ami ugye - a magyarság származásáról szóló extrémen naív véleményeket most feledve - szintén nem magyar találmány...

Egy konkrét példát azért mégis mondok még:
Amikor a leendő Nemzeti Színházunk épületének építészeti stílusáról még a tervezés stádiumában folyt a vita, az egyik markáns vélemény az volt: a Nemzeti Színház igenis épüljön magyar stílusban. Legyen klasszicista épület! Amit Ybl vagy Pollack is tervezhetett volna...

Persze, aki valamennyire ismeri a klasszicista stílust, az tudja, hogy a klasszicizmus az antik görög és latin építészet szelleméből és formavilágából táplálkozik. Mitől érzik a fenti vélemény hangoztatói, hogy a klasszicizmus magyar valami...??? Egyszerűen voltak magyar nagyjaink -, mint pl. a fentebb említett zseniális magyar építészek -, akik ezt a szellemi kört szervesen be tudták építeni a magyar kultúrába. Hála érte!
Pont ezt kellene tennünk ma is...

(Érdekesség: amikor az 50-es években leültek az építészek, hogy kitalálják, milyen is legyen a mi szocialista építészeti stílusunk, akkor ők szintén a klasszicizmus mellett döntöttek. Rengeteg gyönyörű, tiszta szellemű, új épület készült. Igazi klasszicista, de modern épületek. A stílusuk: szocialista realizmus, ezért a dogmatikusok gondolkodás nélkül elbontanák őket...)
ON