tivadar.
Szeretnék cáfolni. 2 dolgot. Az egyiket a létezésemmel. Azt állítod, nem egészséges az az ember, aki elviseli, hogy a párja mással szeretkezik. Én magamat teljesen egészségesnek (bár kétségkívül nem szokványosan gondolkodónak) tartom. Ennek ellenére kifejezetten örömöt okozott, amikor a kedvesem elmesélte, hogy milyen volt neki X-szel. Együtt örültem vele. Úgy éreztem, valami egyedit adhattam...

A másik: szerintem itt egy komoly félreértés van. A szex, amikor totális katarzist okoz, nem a nemiség miatt jó, hanem a két ember közösségének átélése miatt. Legalábbis nekem. Valahogy úgy érzem, hogy Te ezt a katarzist, ezt az alapvetően mentális dolgot a szex közben tudod átélni. Talán ezért tartod a szexet az emberi kapcsolatok csúcsának. Sokan vannak, akik arról számolnak be, hogy más szituációkban is megélik ezt a katarzist. Sokan meg azt mondják, hogy csak szexen kívül tudják ezt megélni.
Egyébként sem szerencsés szerintem egy konkrét emberi kapcsolatot "a csúcsnak" nevezni. Mert hogyan vethetjük össze például egy anya és gyermeke viszonyát, mint emberi kapcsolatot két ember szerelmével, mint emberi kapcsolattal?