Vaskalap kartárs, hmsoft, Váci, manhattani és BAKTER !

A tegnapi termésetekre témakörönként írnám le reakcióimat.

Hierarchiák

Merev alá-fölérendeltségek alakulnak ki egy szervezetben, ha a cég egésze nem halad egy fejlődésnek nevezhető pályán, mert az alkalmazottak előtt nem lebeg újszerű feladatokra való kiválasztódásuk és anyagi előrelépésük lehetősége. Kénytelenek lesznek egyre apróbb dolgokban kinyilvánítani különleges elhivatottságukat, apró részleteket kizárólagos hatáskörüknek tekinteni, mert csak így tudnak "valakik" lenni a társaságban. Az eredmény, hogy a szervezetet nem definiált feladat- és hatáskörök, hanem konkrét személyek jellemzik, ahol mindenkinek megvan a kiépített státusza. A mechanizmus rendkívül merev, mert nincs két egyforma fontosságú ember és a hierarchia nagyon sok lépcsőfokból áll. Senki nem helyettesíthető senkivel, továbbá a lépcsőfokok közötti igen kicsi tényleges különbségek láthatóvá tétele, azok tiszteletben tartása vagy az azokkal való küzdelem felemészti az alkalmazottak energiáit. A valós feladatra nem marad elég figyelem, sőt megeshet, hogy a szervezet a külvilág lényeges változásait észre sem veszi.

Tekintve, hogy a társaság befelé fordulóvá alakult, a reformokhoz nélkülözhetetlen a külső löket, az iránymutatásnak a belső erőviszonyoktól független helyről kell érkeznie. Nagyon fontos a félig-meddig patriarchális hierarchiák csökkentése, egyenrangú beosztottakból álló csapatok létrehozása. A vezetés definiálja a célokat és a folyamatokat, a dolgozók lássák tisztán saját szerepüket, feladatukat, továbblépési esélyeiket.

Szakszervezetek

Nem mondanám, hogy a szakszervezeti mozgalomnak csak hátránya van a vezetés szempontjából, inkább csak egy átalakulási fázisban ezek a dominánsak. A szakszervezet hibája szerintem, hogy rugalmatlan. Garantált biztonságot, a juttatások teljes bebiztosítását várják. Joggal vagy alaptalanul, de nem bíznak abban, hogy a rugalmas munkavégzésből származó társasági haszonból visszakapnak valamit. Marad, hogy millió korlátozó szabályt és filléres juttatásokat harcolnak ki, miközben a munka hatékonysága, így az alapfizetés alacsony. Előnye a szakszervezetnek, hogy mivel maga is pártolja a fent említett finom hierarchiák megmerevítését, elősegíti, hogy a dolgozók a csekély fizetés ellenére is bizonyos büszkeséggel jöjjenek dolgozni. Ezért az a nézetem, hogy a szakszervezet kiiktatásával a szükséges bértömeg nem lenne csökkenthető. Mert lehet, hogy most egy jól dolgozó kalauz büszke rá, hogy a +1,375%-os személyi differenciálást kapja, de egy új belépő az abszolút számot nézi, ami kevés. Viszont a cég rugalmassága egész biztosan növekedne.

Amit nem lehet ledönteni, azt meg kell kerülni. A szakszervezeti befolyás csökkentésének legjobb módja paradox módon a munkaerő-felvétel. Olyan dolgozókat kell kiválasztani, akik nem tartoznak a jelenlegi érdekkörökbe, következésképpen közvetlenül és rugalmasan lehet velük megegyezést kötni. Ha a szakszervezet látja, hogy a dolgok tőle függetlenül is működnek, maga fogja újragondolni szerepét.

Szamárlétra

Szó esett a szamárlétráról, pro és kontra is hangzott el vélemény. Én a szamárlétra más alapokra helyezésének vagyok híve, több okból is. Aki nagyon alul kerül be a rendszerbe, az alsó szint érdekrendszerét fogja megismerni, és ezt középszinten is képviselni fogja, akár akaratlanul is. Nehezebben fogja tudni elfogadni a vezetés másmilyen céljait, így kialakult nézetei könnyen a saját előrelépését nehezíthetik. A másik, hogy a hatékonyság a folyamatok tisztaságára, egyértelműségére és dokumentáltságára épül. A tehervonat példájánál maradva, a felelős személynek álljon rendelkezésére olyan adatbank, tervezési irányelv vagy bármi, amiből egyértelmű a szükséges állomási idő mértéke. A tervező bízhasson a kézhez kapott adatokban, az alapadatokat pedig más munkatársak rendszeresen tartsák karban. Ha a létező papírok nem fedik a valóságot, a valóság pedig mesterséges szubjektív elemekkel tűzdelt, gyakorlat ide vagy oda, garantáltan nem optimális és egyúttal betarthatatlan tervek készülnek.