Tudom, hogy a Törzsasztalon mozgalomszerűvé váló téma működik a helyesírásunk kérdéseiről. A Magyarulezon folytatott hosszas vitatkozások arról győztek meg, hogy a helyesírás problémáinak megoldására nem alkalmasak az AkH egyes pontjainak farigcsálása. A helyesírás szabályozásával kapcsolatban elvi problémák vannak, melyek – egyebek között – nagy teret engednek a tekintélyelvű egyéni értelmezéseknek. Ebben a témában arról szeretnék vitatkozni, hogyan lehetne a helyesírást rendszerszerűen leírni, ezek után immanens módon, tehát magából a rendszerből eredő elvek mentén szabályozni.
Szeretném a legelején megfogalmazni, hogy a magyar helyesírás rendszerét megfogalmazók munkáját és személyét is végtelenül tisztelem, és nem az ő kritizálásukra készülök. Azonban az elmúlt évtizedekben, különösen a kibernetika gondolkodásmódjának elterjedésével számos esetben bebizonyosodott, hogy a régóta rögzült rendszerek átszerkesztése, másfajta megfogalmazása előnyös. Ez a vállalti szférában az elmúlt évtizedekben gazdasági tényezővé vált. A műszaki-gazdasági rendszerek találkozása a számítógéppel elengedhetetlenné tette e rendszerek racionalizálását. Nem merész feltételezés azt gondolni, hogy amint a számítógép beteszi a lábát a helyesírás területére (betette!), ott is okoz némi kavarást.
A Makkos témában már találkozhattunk egyfajta következetlenséggel. Tova Szilárdnak írtam ott egy választ a magyar helyesírás alapelveit illetően. Szeretném első vitatémának felvetni a magyar helyesírási rendszer alapelveinek kérdését.
Azaz, nézetem szerint:
1. A magyar helyesírási rendszer két alapelvre épül, az egyik az értelemtükröztetés; a másik a hangjelölésre való törekvés.
Az értelemtükröztetés analitikus írásmód, elemzést feltételez, azonban nemcsak szóelemzést, mint azt az AkH megfogalmazza.
A hangjelölés csak tendenciaként valósul meg, egyrészt azért, mert az alapja egy átlagot képviselő köznyelv, így a valóságos beszélők nagy része számára csak áttételesen jeleni meg; másrészt azért, mert az írásrendszer és az ejtés között nincs egyértelmű megfeleltetés (például a metakommunikáció terén).
2. Bizonyos tulajdonnevek esetén a fenti elvek csak korlátozásokkal érvényesülnek. (A hagyomány azonban általában csak a töveket érinti).
3. Az elvek tendenciaszerűek, emiatt kivételek megengedhetők.
4. A szabályozás analógiás, azaz nem szükséges minden esetet pozitív módon megfogalmazni.
Lényeges lenne azonban, ha az elveket a rendszerből szűrhetnénk le, és nem ráerőltetnénk, ezért a leíró (descriptio) szemléletnek előnyt kell biztosítani az előíró (prescriptio) szemlélettel szemben.
Kis Ádám