P. Howard: A csodbement cirkáló
Wágner úr közelebb húzta az asztalhoz a székét. A többiek érezték, hogy valami fontosat készül mondani. Ok is közelhajoltak.
- Fiúk! - kezdte - Tudjátok, hogy én nem vagyok egy gyáva alak. -
Az asztalnál ülok egyetértoen morogtak.
- De a múltkor a Dunán hajózva bizony inamba szállt a bátorságom! Békésen ringatóztunk a Vakapád nevu gozössel, amikor egy cirkáló tunt fel a láthatáron... hukk! Pardon! Teljes gozzel közeledett, a kéményei csak úgy okádták a füstöt! Rádión megpróbáltunk kapcsolatba lépni vele, mert féltünk, legázol. Semmi válasz... hukk! csak közeledett. A kormányosunk csak óriási bravúrral tudta elkerülni az ütközést. Amikor csak pár tíz méterre elhúzott mellettünk, megnéztük magunknak. A "MATÁV" nevu nemrég átalakított cirkáló volt. Vadonatúj festés, csillogott villogott! A fedélzeten játszóterek! A rádiójeleinket azért nem fogta, mert a Bartók Rádió musora ordított az o rádiójából. Mindenütt színes reklámok kiragasztva. De ami a hátborzongató volt ... nem volt rajta legénység! -
A körül ülok elsápadtak, az igazi Trebitsch lenyelte a szivarját.
- Mit mondasz Wágner?... Kísértethajó? -
- Igen cimborák... hukk! És csak haladt teljes gozzel, senki nem tudja hová, merre... Na, fizessen már valaki egy rumot, teljesen kiszáradt a szám ebben a nagy mesélésben!