Mivel szerintem a saját erkölcsi mércém az etalon, ezért számomra a kérdésed nem olyan bonyolult.

Mivel a homoszexualitás, ha nem párosul erőszakkal, nem közszermérem sértő módon nyilvánul meg, nem bűncselekmény, hanem magánügy. Hiszen hogy egy felnőtt ember kit milyen szinten kedvel, az nem köthető semmiféle törvényhez, szabályhoz.
Ezért ha a törvény hátrányos helyzetbe hozna bárkit pusztán ezért a tényért, azt figyelmen kívül hagyni nem törvényszegés.

Az emberek többségének erkölcsi értékrendje ez esetben az ismerethiányon alapul.
Hiszen a fejlődés nem áll meg, a tárgyi tudás, az ismeretanyag bővülése a korábbi értékrendet szükségszerüen alakítja.
Tévesen tudni valamit nem hiba, de felismerés után is ragaszkodni hozzá, vagy elzárkózni a megismeréstől, az már több, mint hiba, mégha a törvény támogatja is.

Tehát az erkölcsi értékrend a mindenkori tárgyi tudás és a humánum függvénye.
Azt hiszem, ebben a törvény szerinti jog is ugyanezt mondja, hiszen valami olyasmiről szól, hogy:
.. az igazságosság az, ami jogos és méltányos.