Gyönyöru az az An-74... De akkor nincs mese:

Napok óta halogatom, hogy megírjam, ha nem is legnagyobb, de egy repülos élményemet (a repülés olyan, mitn a szerelem: nem csak a legnagyobb jó belole, hanem bármelyik...).

Jányomért indultam az iskolába, talán hétfon, négy óra elott pár perccel lehetett. Valami furcsa sziluett bontakozott ki hirtelen, enyhe fordulóban, az alacsony felhozetbol: a szárnya túl karcsú, túlságosan nyilazott... Pár másodperc elteltével már fel lehetett imserni, hogy egy An-72 vagy -74 közelít a 13R felé. Mivel mostanság igen ritkán látni volt szovjet repülogépet (ne feledjük, az Ancsák ukránok, nem oroszok!), ez már önmagában is kisebb élmény volt.

Pár perc múlva visszafelé indultunk, már Ancsa... szóval Anna is velem volt, amikor szokatlanul eros zaj hallatszott, és most meg egy böhöm monstrum bontakozott ki a felhobol: egy Il-86 ereszkedett alá. Ez talán még ritkább vendég errefelé.

Nem tudom, volt-e folytatás, hamarosan besötétedett.