Naszal. 1998 májusában volt szerencsém negyedmagammal 3 és fél hetet eltölteni Szófiában. Diákszállón laktunk, még szerencse, hogy a vodka és a sör olcsó volt, mert azok nélkül jóérzésű ember nem fekszik bele abba az ágyneműbe. Mint ahogy egyik barátom megjegyezte, amikor a hazaiak előtt kellet mondani pár jó szót a szállásról: legalább nagy. Mondjuk mi sem voltunk túl igényesek, ki lehetett bírni.

A Vitosa megmászása külön élmény, a Szófiai Egyetem egyik tanszékvezető professzorával másztunk fel a hegyre, haláli jó fej fickó. Közben akkora zuhé lett, hogy ihaj, de akkor is remek volt!

Mindent egybevéve: lehet, hogy csak a társaság miatt, de én jól éreztem magam kint, és ha úgy adódik, kimegyek legközelebb is. (Csak hazafelé jövet a vonaton ne büntettek volna meg minket 10 márkára, a franc se tudja miért...)