Nekem -csak röviden- az, hogy valószínűleg nincs halhatatan, anyagtalan lelke az embernek. Ami látszólag erre utaló jelenség mégis van, az egyrészt a tudat komplex, ma még nem ismert működésének az eredménye, másrészt meg egyéb, de valódi parajelenségek okozata (pl. clairvoyance).

Persze ezt lehetne még árnyalni. Most így utólag el is gondolkodtam az első mondatban említett "halhatatlan", és "anyagtalan" kitételeken. Az elsőben -nagy bánatomra- biztos vagyok (tehát a tudat csak a test fizikai haláláig tart), a második viszont nem olyan egyszerű mint amilyennek látszik, hiszen a parajelensegek eppen hogy a látszólagos "anyagtalanságukkal", vagy attól való függetlenségükkel lepnek meg bennünket. Mondanom sem kell, szerintem ezek is anyagi természetű dolgok (horribile dictu: a világon egyszerűen _minden_ anyagi természetű), csak egy (vagy több) még eddig ismeretlen fizikai "hatás" hordozza őket.

Még a legelső kérdésedre válaszolva ("a megidézett szellem tudása meddig terjed?"): Nagyon úgy tűnik, hogy addig, ameddig a clairvoyance határai, vagy képességei érnek. Ez adott esetben igencsak bámulatos "bűvésztrükkökre" ad alkalmat, de a jelenség konkrét határai nem ismertek. Ebből persze kiviláglik az is, hogy szerintem mi az alapja a jól működő "szellemidézésnek".