Ja, hogyan jönnek ide a jogászok? Hááát , ki ne halott volna már a jó ideje létező medikus-joghallgató ellentétről?! Mi is ez? Én röviden úgy irnam le, hogy van két végzős középiskolás. Jó képességűek, szorgalmasak, elhivatottak, legalábbis ideális esetben. Hova is menjek tovább, mi is legyek? Még valahol él a kollektiv tudatban, hogy tiszteletreméltó dolog orvosnak lenni. Szép hivatás, nehéz, sosem volt könnyű, sokszor mondták, hogy a legnehezebb, de azt is mondták, hogy megéri. Az ember, ha elvégzi, feljebb lép, lesz valaki, tisztelni fogják, joggal fogják tisztelni, megérdemelten, hasznos tagja lesz a társadalmának, és ezt ő is érezni fogja, azáltal is, hogy megfizetik a felbecsülhetetlen értékű munkáját. Tudása nemzeti kincs, és ezt életszinvonala is tükrözi. Ez lenne a normális, a világ minden kicsit is fejlett modern társadalmában ez igy van. Magyarországon azonban az elmúlt húsz évben félelmetesen visszaesett az orvosi hivatás értékének társadalmi megitélése. Ennek több oka van, hanyagság, érzéketlenség, oda nem figyelés, önzés, kicsinyesség, kellő érdekvédelem hiánya, és az a cseppet sem elhanyagolható, érdekes megfigyelésem, hogy egy ember értékét a társadalom anyagi helyzetével méri. Vagyis ha egy ember nem valami tehetős, akkor biztos egy értéktelen senki. Nyilván vannak értelmesebb emberek is, akik nem igy gondolkodnak, de sajnos én úgy tapasztalom, hogy ők vannak kevesebben. Mindezzel párhuzamosan értékelődött fel a jogi pálya. Sajnos az értelmesebb fiatalok ösztönösen fordulnak el az orvosi hivatástól a gyors érvényesülést és jólétet biztositó jogi pálya javára. Még szép! Csak olyankor megy fel bennem a pumpa, amikor elkezdik mondani, hogy nekik mennyit kell tanulni, meg hogy mennyire nehéz. Jogi egyetemen, ha történetesen nem veszik fel az embert államilag finanszirozott képzési formára, mert na jó, azért oda sem olyan egyszerű bejutni, olyan 100 ezer forint az éves tandij. Orvosi egyetemen 1 millió. Az összesen HAT MILLIÓ FORINT, csak a tandij! Aztán havi 46 ezerből hozzam vissza... Hány évig, évtizedig is tartana, mire egyáltalán a tandiját megkeresné egy orvos? Nézzük meg, mi vár az emberre a két egyetem elvégzése után, bár az is érdekes lenne, melyik egyetem is a nehezebb... azt hiszem nem kétséges, hogy az orvosi. És nem csak a megtanulandó és szakszerűen, felelősséggel alkalmazandó tudás mennyisége miatt...
Nem mondom, hogy minden jogász audival szaladgál 25 évesen, de TÉNY, hogy sokkal sokkal nehezebb és lassabb az orvosi pályán előre haladni.
Enyhén szólva elkeseritő, amikor az ember azt látja, hogy hajdani mitugrász osztálytársai milyen anyagi biztonságban élnek, mig tudja az ember, hogy sokkal sokkal hasznosabb és értékesebb munkát végez, sokkal nagyobb energiabefektetéssel, áldozattal, és a létminimumhoz közeli a fizetése... Nem is csoda, hogy az orvosok között a legmagasabb az öngyilkosságok száma, hogy a pályaelhagyókat, külföldre menekülőket ne is emlitsem...
Emberhez /a betegekhez/ méltó körülményeket/kórházakat/.
Emberhez méltó béreket. Ennyit. Csak annyit, amennyi a hivatás rangjához és értékéhez méltó. Mondjuk úgy a mostani hússzorosát. Azt hiszem az korrekt lenne. Nem?