Nekem különböző zenékről, különböző emlékképek jutnak eszembe. Például a Modern Talkingról 1986 júliusa jut eszembe. Szívesen emlékszem arra az időszakra, gyönyörű egy hónapot töltöttem a Balatonon.

Vagy például ott van a Deep Purple (Jézus Krisztus Szupersztár), Uriah Heap, Osibisa, T.Rex, Led Zeppelin, és még sorolhatnám ! A fiatalságom jut róluk az eszembe. Ezeket a zenéket hallgattam akkoriban és persze, ha újból hallom őket, lepereg életem akkori filmje.

Vangelis: OCEANIC ! Nincs ennél szebb zene ! És egyáltalán: Vangelis, az Isten ! Konkrétan erről a zenéről 1998 - KisBolygó jut az eszembe. Néhányan a régi "Asztalosok" közül tudják, miert.

A háttér zenehallgatás az más. Nálam mindig szól a zene. Például esténként bekapcsolom a rádiót (mely 1 óra múlva magától kikapcsol) és zenére alszom el. Én nagyon nem bírom a csendet, nyomaszt.

Igen, kedves "másikegylány", az éppen aktuális zenei kedvencünk mindig egy korszakunkhoz kötődik. Írod "Lehet, hogy már évek óta ismerek valamit, oszt eccercsak megérint, ki tudja miért pont akkor." Ne rösteld, tudod Te jól, miért pont akkor. Érzéseid kifejezője a zene. Ezek az érzések jelenítődnek meg az általad szívesen hallgatott zenében. Ha szomorú vagy, szomorú zenét hallgatsz, ha szerelmes vagy, valami érzelmes zenét hallgatsz, amiről persze mindig a "szerelmed tárgya" jut eszedbe és így tovább. Így van ?

Igaza van neduddginek, a zenehallgatásnak meg kell adni a módját. Én beülök forgófotelomba, hátra dőlök és becsukom a szemem, aztán hagyom, hogy símogasson, ringasson a zene. Engem nem zavar, ha vannak körülöttem, csak hozzám ne szóljanak. Abszolutt ki tudom magam kapcsolni (vagy a zene kapcsol ki engem).

Bye: