A "vélelem" azt jelenti, hogy valamit felteszünk, feltételezünk, noha annak igazsága nem feltétlenül bizonyos. Ilyen vélelem például az, hogy a házasságból származó gyermeknek a férj az apja. Ezt elfogadjuk mindaddig, amíg valaki meg nem cáfolja. Vélelmen alapul az eltűnt személy holttá nyilvánítása is egy meghatározott idő után. Nem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy meghalt, de ezt feltételezzük, jobb tudomás híján. Ezt is meg lehet dönteni, ha a személy élve előkerül.
A büntetőeljárásjogban a vád feladata ennek a feltételezésnek a megdöntése, mivel gyanú merült fel arra nézve, hogy a vélelem nem alapos.
Az ártatlanság vélelme a polgári forradalmak egyik nagy vívmánya a korábbi önkényuralmi rendszerekkel szemben, ahol mindenkit eleve bűnösnek tekintettek, és a vádlottat terhelte az ártatlanság bizonyítása. Ez legtöbbször lehetetlen volt az állam túlerejével szemben.
Az ártatlanság vélelme a jogerős bírói határozatig áll fenn, vagyis amíg a bíróság végrehajtható ítéletében meg nem állapítja a bűnösséget. Ezért az eljárás teljes folyamatában a végső ítélethirdetésig a vádlottat minden polgári jog megilleti. Szabadságjoga csak kivételesen korlátozható (pl: előzetes letartóztatás, de a fogvatartás sem a bűnösség igazolását jelenti, hanem az eljárás sikerének garanciája.)
Az ártatlanság vélelméhez szorosan kapcsolódó alkotmányos garancia, hogy A VÁDHATÓSÁG KÖTELES FELTÁRNI A VÁDLOTT ÁRTATLANSÁGÁRA UTALÓ KÖRÜLMÉNYEKET IS! Ha például a gyanusított nem tud alibit igazolni, de a nyomozók tudják, hogy máshol volt, akkor kötelesek ezt a tény IS a bíróság elé tárni. A vádhatóság elmarasztalható, ha nem tesz meg mindent az ártatlanságot igazoló tények feltárásáért is.
Boldvai tehát ártatlan a jogerős bírósági ítéletig, és mindenki köteles így kezelni (nem korlátozhatók jogai, nem lehet büntető nyilvántartásba venni, gyakorolhatja a közügyeket).
A vitára inkább a jelenség erkölcsi, politikai, társadalmi összefüggései adnak alapot. Különösen a magas politikai tisztséget betöltő személyek esetében merül fel, hogy elbújhatnak-e az ártatlanság vélelmének jogi falai mögé.
Nézetem szerint formálisan ugyan megtehetik, de magatartásuk erkölcsileg és politikailag vitatható. A politika a látszatok terepe is, mert a polgárok elvárják, hogy ne csak tisztességes legyen a vezető, de ne is hulljon rá a gyanú. Az alaposnak látszó gyanú megfagyasztja a levegőt az érintett körül, mérgezi a közéletet, és romboló hatással van az illető pártjának vagy hivatalának tekintélyére is.
Politikai értelemben ezért a megvádoltaktól elvárható ártatlanságuk mielőbbi és hathatós igazolása. Erre szolgálnak egyes közéleti vagy politikai fórumok (pl: parlamenti vizsgáló bizottságok), ahol előadhatja ártatlanságának bizonyítékait, és ezzel megnyugtathatja a közéletet. De gyakran elegendő lehet egy jól megfogalmazott nyilatkozat vagy interjú is. Ha erre nem képes, akkor leghelyesebb a lemondás, vagy a tevékenység felfüggesztése a jogerős bírói ítéletig. (Pelikán László ellen még semmiféle határozat nem született, mégis leváltották - jogi értelemben helytelenül, politikai értelemben helyesen, mert nem tudta ártatlanságának a LÁTSZATÁT fenntartani.)
A politikai tisztázástól teljesen függetlenül kell folynia a peres eljárásnak, és nem is jó, ha egyik hatással van a másikra. Mégpedig mert funkciójuk jórészt eltér. A büntető eljárás feladata a jogi értelemben vett bűnősség megállapítása, a politikai folyamat célja viszont a személy közszereplői alkalmasságának kutatása. A kettőt nem szabad összekeverni.
Az MSZP tehát csakis jogi értelemben tarthatja ártatlannak Boldvait. Egészen más kérdés, hogy miért nem vonták vissza a vonalból már az eljárás megkezdésekor. Jómagam ezt hibának tartom, amely - ha kis részben is - de kihathatott az MSZP megítélésre.
