Nem lehet az, hogy a csevegőcsatornák miliője egyszerűen egy szubkultúra? Ekkor viszont nem érdemes ellene "harcolni": az érdekeltek majd kinövik.
Másrészt "a nagy nyilvánosság előtt elkövetett" írásbeli megnyilatkozás eddig az elit privilégiuma volt: meg kellett küzdened érte és csak akkor állt rendelkezésedre az ehhez szükséges erőforrás, ha nívósan tetted. Most, hogy a háló milliók számára teszi lehetővé a kommunikációs önkielégítést, a helyzet alapjaiban változott meg, de mint ahogy lenni szokott, az "ellenszérum" még nem áll rendelkezésre, még nem szocializálódott ez az eszköz. Ehhez idő kell, és idővel megoldódik.
Harmadrészt, nem értem, hogy miért kellene büszkének lennünk a nyelvünkre. Ez éppen hogy a korábban privilegiummal bíró elit önigazolásának egyike. Ha lemondunk a teátrális megnyilvánulásokról, kiderül, hogy egyszerűen csak használni kell a nyelvünket. Nem csak az államalapításnak van most jubileuma, hanem annak is, hogy a mindenkori értelmiség áttért az idegen nyelvek (latin, német, stb.) használatára. Ezalatt az idő alatt a műveletlen rétegek tartották életben a nyelvet (és a nők!). Ez a nyelv iránti valódi tisztelet.