Nemrég történt, hogy pár napig kórházban voltam. Szobatársam egy nagyon rendes srác volt, kicsit túl sokat beszélt, de néha jó sztorikat is. Mesélt az egyik kiképzőtisztről (ő rendőrnek tanult, :( ), aki olyan primitív volt, mint az ágyú.
Mindig azzal kérkedett, hogy ő stramm gyerek volt, nem úgy, mint ezek a mai fiatalok. Egyszer előadott egy jó kis történetet magáról:
Barátságos meccset játszottak egy szintén amatőr csapat ellen, és persze mivel ő volt a legjobb focista (ki más?), ő rúgta a szögletet. Szép ívelten szállt a labda, de ő látta, hogy senki sem mozdul rá, mert mindenkit szorosan fognak, a kapus pedig nem jön ki a beívelésre.
Erre ő nekiiramodott, utólérte és befejelte a labdát a kapuba, még mielőtt az lepattant volna. :))
A gyereknek még egy ideig komoly arcot kellett vágnia, mert azért mégis csak egy tiszttel beszél, de amikor elment, majd megfulladt a röhögéstől.