Jó, ebben nem értünk egyet, de nem baj.
Tíz éve én is úgy gondoltam, hogy dejólenne örökké élni, és marhára féltem a haláltól, illetve attól a gondolattól, hogy egyszer majd nem leszek.
Mára baromira beletörődtem. Talán kezdek fáradni.

Ma nagyon utáltam a CORÁ-t. Nem volt pulykamell, nem volt aszalt szilva, nem volt mogyoró, nem volt normál szaloncukor, csak multi+gagyi, nem volt a kedvenc camambert sajtom, nem volt Hosé Cura CD, nem volt Zamfir CD, nem volt kifliburgonya, nem volt citronád se oranzsád (ezek ilyen apró kandírozott gyümölcshéjdarabok a sütéshez),
volt viszont iszonyú tömeg, sokadik átverési kísérlet a hentesek részéről (most közel négyezerről szólt a játék) hosszú sorok a pénztárnál

és hogy valami jót is mondjak: egy tüneményes kedves pénztárosnő, aki türelmesen viselte egy szemmel láthatóan elmebeteg idős nő hisztériás kitörését, sőt, a nagy hirigben még arra is volt energiája, hogy lecsitítsa.
Gratula neki.

Amúgy nemsoká itt a karácsony és már csak 10 nap van ebből az évezredből!!!!