Épp ezért logikátlan az egész "eredmény=jó edző" felvetés. Remek példát is adtál rá.

Egy labdajátékban (különösen nőknél) 100.000 apró dolgon múlik a siker és nagyon nehéz lemérni belőle, mennyi az edző érdeme, akinek csapatot kell építenie (csapategységben és játékban egyaránt), fizikailag fel kell készítenie a játékosokat, stb, stb. Nagyon kiterjedt ez a munka, nehezen is értékelhető a külvilág számára. És hiába végez remek munkát, ha x játékosa rosszul érzi magát, y-nak nincs kedve hozzá, z meg elfelejt rálépni a vonalra középkezdésnél, stb.

A játékosokon múlik szinte minden, hiszen ők vannak a pályán (röpis példa:a kubai válogatottal én is leverném a magyart, ülhetne akár Velasco a magyar kispadon. Akkor én jobb edző lennék mint Velasco? - fel lehet így is vetni a problémát).

Reálisabb dolog egy edzőt a konkrét dolgok (a csapata által kialakított játék képe, taktikai húzásai, egyszóval, hogy mennyi pluszt nyújtott) alapján megítélni. Mindenki eldöntheti kedve szerint, hogy az Olimpiai döntő M.L.-féle interpretációját mekkora meccselésnek tekinti.

M.L. mint szövetségi kapitány szerintem lényegesen rosszabb, mint M.L., az edző. Az Olimpiai szereplést (gyakorlatilag csak a norvég-meccs dícsérhető maradéktalanul) elég negatívan érintette, hogy balszélső nélkül mentünk ki (Lőwyt nyaralni vitte, Pigát nem készítette fel), az EB-re pedig egy még radikálisabban megfiatalított válogatottat vitt volna ki (ha rajta múlott volna - ő mondta).

És ami a leglényegesebb: tévedni emberi dolog. Az viszont baromi szomorú, hogy M.L. abszolút képtelen belátni, hogy valamiben is tévedett, sőt...